170 cm és az alatti férfiakat kérdezném. Az okát tujátok, amiért gyerektestbe maradtatok?

Sok igazság van a kérdező szavai között, mivel kìvülről szemlélve , meg sem fordulnak a fejükben azok a problémák , amivel egy alacsony ember nap mint nap szembesül, főleg ha kicsi gyerek korától ìgy van! Gyerekként nagyon tudott bántani , ha valaki ezzel gúnyolt vagy ezért másképp viszonyúlt hozzám mint a többiekhez már alapból. Elmondom azt is , hogy kib.szott hamar , már az oviban megtanultam felismerni néhány ember tìpust és szagról kiszúrtam az legerősebb vagy nagymenőnek titulált srácok kis csatlósait. Bizony van ilyen is , a beszari gyökér fajta , aki a leggyengébbnek vélt szerencsétlenen próbálja bizonygatni az erősebbnek milyen tökös! Ez sokszor még szórakozó helyen , felnőttként is elkíséri az alacsony embereket. Ne értsen félre senki , nem magyarázkodni szeretnék ezzel hogy ezért nincs barátnőm és emiatt sz.r az életem, mert nincs is ìgy. Ettől még belelátok és még is tudom érteni azokat , akiket ezek a dolgok egy éltre megnyomorítanak lelkileg és nem tudnak felülemelkedni(lehet nem a legtalálóbb szó :) ) a dolgokon és tényleg jellemző vonások alakulnak ki sokaknál( hirtelen harag, sértődékenység , önértékelési gondok és igen a vannak akik a csajozástól sőt egy szimpla beszélgetéstől is félnek, mert addigra az évek során kapott folyamatos bántalmak és aláztatások beivódnak , végül pedig elhiszi magáról hogy ez ìgy is van! Visszagondolva gyerek fejjel , engem is le tudtak törni ezek a dolgok, viszont abban nagy szerencsém volt , hogy a 4 évvel idősebb bátyó , aki akkoriban vízilabdázott , fiú testvérek lévén megadta a kiképzést, akkoriban szinte minden nap volt valamiért verekedni (elèg egyoldalúan) . A lényeg hogy igazán tudott rám hatni , ha a korosztályomból akartak körmöt élezni rajtam , kb a legrosszabb esetben is csak nem nyertem , aztán inkább másban kerestek legközelebb gyenge pontot. Sosem klick-esedtem , de még is voltak körülöttem igazi cimborák , akik olyannak szerettek amilyen vagyok és sosem kellett bizonyìtgatnom meg magyarázkodnom senkinek. Tényleg rühelltem e-miatt azokat , akik valamilyen rangsor alaplyán, játszották az agyukat meg nyaltak annak , akit valamiért a kis ranglétrájuk tetejére soroltak, ennek ellenére nekem a legtöbbször az ilyen "bandavezér" srácokkal ,szinte sosem volt gondom, sőt hosszabb távon inkább pozitìv dolgokat kaptam , mint rosszat! A lényeg hogy mindent egybevéve , gyönyörű gyermekkorom volt és imádtam, élveztem minden percét, de az is igaz hogy volt aki zsepit nyújtson ha sìrtam és kedvesen visszabillentett:- fejezd már be , menjünk focizni! Persze sok dolgon már én is nevetek azóta és nem is értem hogy stresszeltem rá magam dolgokra, de azt is tudom hogy sokan nem nevetnek azóta sem , mert valami miatt benntragadt az a rosszindulat és fájdalom , amit csak azért kaptak , mert kiesebbek vagy gyengébbek néhány rosszindulatú , beszari menősködő idiótánál, aki ettől reméli hogy a "bandavezér" közelében lehet, mindenre bólogathat és azonosulhat , pótolva a saját egyén és gondolat hiányát! Azt is tudom nyomorultul hangzik amikor a magassága miatt hiszi valaki , hogy nem lesz barátnője , de ennek sajnos előzménye van ami miatt ìgy gondolja. Aláìrom, sok csajnál alapból kiesik a kissebb ember a kosárból, de azért az összes többi sem kevés , aki viszont nyitott a dologra! Persze ehhez el kell kezdeni szeretni magunkat, kimozdulni, beszélgetni, ismerkedni és nem beszarni mert valami nem jön össze