Miért tudom ilyen nehezen elviselni a történteket? Mikor én tetszettem neki (gondomlom), akkor csak barátként figyeltem rá, mikor kezdett megtetszedni, akkor le se sz'r.

Volt olyan időszak, hogy a srác minden nap hivott, telefonon, interneten rengeteget beszészéltünk, akkor én csak barátként tekintettem rá, de szépen válaszoltam a kérdéseire, nem mondtam soha rosszat róla, úgy ahogy ő se rólam. Volt amikor én is felkerestem. Órákig eltudtunk beszélni. Ez több mint fél lvet tartott. Utána csak magával lett elfoglalva, meg se hallgat, ha elszeretném mesélni neki a napomat, eltereli a témát az ő dolgaira, nem is keres, van amikor én keresem, mert nagyon hiányzik, és szeretem a társaságát. Mondhatom, hogy a témákból is kifogytunk, mivel az én témáim már nem érdekelik. Régen érdekeltem, ő is rengeteget mesélt a napjáról, de most... Még az üzeneteimre is lassan válaszol. Akkor beszélünk folytonosan, mikor megkér, hogy segitsek neki valamiben, vagy véleményt kér