Kihasznált, aztán eldobott. Mit lehet lépni ebben a lehetetlen helyzetben?

Úgy értem, hogy emberére (nőjére) akad.

Meséljek erről? Nem minden pasi ragad le az első csajnál. Vagyunk egy páran (rám ez már csak múlt időben érvényes), akik nem alkuszunk meg félmegoldásokkal, hanem keressük az igazit. Ez persze baromi kétélű dolog, hiszen amíg egy kapcsolatban vagyunk, mindig azt érezzük az igazi nagy szerelemnek, s csak utólag derül ki, hogy mindössze csak egy felejthető liaison volt.

Aztán egyszer csak eljön Ő. Aki felülír mindent, amit a szerelemről eddig tudtunk, vagy tudni véltünk. Repülünk a mennybe, megszűnik a külvilág, csak Ő van, meg én. Illetve még én se, csak ő, ő, ő. S mire fél év múltán kiszeret belőlünk, addigra beáldoztunk mindent. Családot, egzisztenciát, egészséget. Mennyországból egyenest a pokolba! Csalódottan, család nélkül, munka nélkül, megöregedve, rokkantan. Nagyon a helyén kell lennie a szívnek ahhoz, hogy innen talpra álljon. Évekig nem tud nőre nézni, mert mindenkiben őt látja, mindenben őt hallja, és minden szellő az ő illatát idézi.

Na, erre értem azt, hogy elkapják a tökét.