Férfiak, ti mennyivel néztek másabb szemmel egy nőre, ha gyereke van?

Ha 40 év felett van, ott már számítani lehet rá, hogy van neki.

Ha 20-30 akkor biztos nem kezdenék vele. Nekem nem a gyerek kell hanem a nő. Az akkor is gond ha nem a tiéd.

Nem kizáró ok, de jobban örülnék egy olyan nőnek, akinek

nincs még gyereke, és szeretne majd (esetleg tőlem :)).

Lehet teljes értékű kapcsolat, amennyiben olyan férfit

találsz, aki el tudja fogadni, hogy ő bizony csak a má-

sodik lehet az életedben.

18 voltam amikor egy 2 hónappal fiatalabb lánnyal találkoztam akinek akkor már volt egy gyereke...a gyerek apjával akart összejönni ebben segítettem, de ő félreétette a szándékaimat...nem éreztem (még most sem érzem) magam készen egy gyerek felnevelésére...sem párkapcsolatot, sem szexet nem akartam tőle (konkrétan megkérdezte miért nem feküdtem le vele amíg nem volt együtt a pasival...)

nem használnám ki semmilyen téren és megpróbálnám egyből tudatni vele, hogy nem akarok tőle többet mint sima barátság...persze idővel változhatnak a dolgok...

21F

Én négy gyereket neveltem fel, a két nagyobb a nejem előző házasságából van. Mind a négyet úgy neveltem fel, mint a sajátomat, most is engem szólítanak apunak, nekem mondják el a problémáikat, tőlem kérnek tanácsot, és velem ünneplik a születésnapomat.

Nem a gyerektől lesz jó vagy rossz egy kapcsolat, akár saját, akár nem az. A férfi a gyereket nem neveli a szíve alatt mint a nő, hanem készen kapja. Nincsenek olyan kötődései a gyermekhez mint a nőnek, a férfi TANULJA az apaságot. A férfi csak TUDJA hogy az övé a gyerek (persze ha nem verik át), és MEGTANULJA, hogy "ez itt az én gyerekem", de ez nem egy fizikai kötődés. Ez pontosan ugyanígy ki tud alakulni egy idegen gyerekkel kapcsolatban is, csak sokan eleve "elvi alapon" elzárkóznak előle.

Pedig meg lehet szeretni egy idegen gyereket is. Csak nem kell elzárkózni előle. :-)

Bent voltam mindkét fiam születésénél. Egyik sem ölelt át. :-DDD

Csak később, sokkal később.

De ezt a másik kettő is megtette, és mint írtam, ők is engem szólítanak apunak.

Egyetértek, valóban leírhatatlan érzés. De nem attól az, hogy az én kromoszómáimból (is) jöttek létre, hanem az ÉRZÉSEKTŐL, amik összekötnek minket. Ezek pedig teljesen függetlenek attól, hogy ki is nemzette a gyereket. Ezek vagy kialakulnak, vagy nem.

Természetesen olyanok is vannak, akiknél soha, egyáltalán nem alakulnak ki apai érzések. Aki eleve ELHATÁROZZA, hogy "ezt a gyereket én nem fogom szeretni, mert nem az enyém" - annál biztosan nem. De ha valaki elkezd gondoskodni egy gyerekről, és tényleg érdekli, hogy hogy nő, hogy fejlődik a gyerek, aki ad egy esélyt a gyereknek és önmagának, hogy megszeressék egymást, az jó apja tud lenni egy olyan gyereknek is, akit nem ő nemzett.

A gyerek pedig MINDIG megérdemli ezt az esélyt. Ő nem tehet arról, hogy hova és hogyan született.

Attól függ mien korban.

Sőt az is fontos mien korban szült.Nem mindegy hogy valaki 23 éves és van 1 8 éves gyereke.Ahogy az első is mondta nem a gyerek kell,hanem a nő.