Lányok, nők! Ti hogy álltok hozzá (ha szinglik vagytok) egy olyan 25 év feletti férfihoz, akinek bár van rendes munkája, megértő családja és mindenben megfelel nektek, de egyetlen igazi barátja és haverja sincsen, csak a munkatársai?

Egyszerűen nincs senkim 28 évesen, hiába próbálok barátkozni, zárt kapuk vannak mindenütt. Kialakultak a barátságok gimiben, egyetemen (én levelezőn jártam, nem sok esélyem volt barátságra). Utána már kevésbé van rá lehetőség. Csak jártam már így, hogy társkeresőztem és csak olyan képeim voltak, ahol magányos vagyok, sehol egy barát. Volt is olyan nő, aki ezt megkérdezte és mondtam az okát. Nagyon nem tetszett neki, mondván, egy pasinak legyenek széles kapcsolatrendszerei, hogy ha családot akar, akkor mindenhol legyen befolyása. Mikor kiderül, hogy nem ilyen vagyok, rögtön lelépett a nő. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen a lányoknál elfogadott, hogy ha nincs barátnője, mert mennek a fiú barátaihoz. De ha a fiúnak nincs, azt a legtöbb lány már gáznak tartja. Pedig nem kellene, ha egyébként mindenben megfelel a srác az adott lánynak, Ezért érthetetlen.

Utolsó, légy szíves részletesebben fejtsd már ki, mert nagyon összefüggéstelenül írtad le. Ki tiltott és miért és miért nem jöttek veled össze a lányok? Köszi.

Értem, hogy erről nem tájékoztatod a lányt, hogy nincsenek haverjaid. Az a baj, hogy rólam rögtön lejön, ha összejövök egy lánnyal és soha nem megyünk haverokhoz, akkor szagot fog. Meg ha nem hív senki sem, akkor is furcsállják. Mert soha nem hív telefonon senki sem.