Milyen betegségem lehet szerintetek? Ennyire belefáradtam volna a folyamatos elutasításokban, lerondázásokba?

Valamiért már nem visz rá a lélek, hogy leszólítsak egy lányt mondjuk a buszmegben vagy bárhol máshol, amit korábban boldogan megtettem, mosolyogva, vidám, laza kedvemben. Most meg ha meglátok egy számomra vonzó lányt(sajnos túl sok lány elfogadható külsőre, de belsőre mind elég durván bánt velem egy kevés kivételtől eltekintve) már nincs kedvem, se erőm kezdeményezni, inkáb próbálom észre se venni. Meg korábban álmodoztam, hogy ezt a lányt látva a buszon például, biztos tök kedves meg jó fej lehet és talán még humorérzéke is van, ha mákom van, mostanság meg már semmi ilyen, helyette inkább csak rossz dolgok ugranak be az összes lányra és a legrosszabb, hogy már a kevésbé szépekben sem látok semmi jót, mert bennük is csak csalódtam.