Csak szerintem igazságtalanság, hogy mindig a fiúna kell beégetnie magát a csajoknál a folyamatos kezdeményezésekkel, ahol amúgy is csak a jó pasiknak van esélye igazából?

Rengeteg lánynál kezdeményeztem már, személyesn és neten egyaránt. Mostanság inkább neten szoktam, mert belefáradtam, a sok van barátom, most nem érek rá, nem ismerkedm ilyn helyen vagy csak szmplán jól eldugmálgatunk, de közben látom, hogy unja a fejem és más pasikra vágyik típusú élményekbe.

Vártam és reméltem, hogy majd lesz egy lány, akit ha leszólítok érezni fogm a szikrát, azt, hogy ő is akar engem és nem csak én teperek érte, de ez mindig elmaradt, sőt olyan is volt, hogy konkrétan úgy nézett rám a csajm, mintha meg akarna ölni gondolatban. Le is léptem hamar inkább, aztán ott van a másik kedvenc kategóriám, akik lerondáznak és azt hiszik ők a világ úrnői és nekik minden mocskos dolgot meg lehet tenniük a náluk bepróbálkozó fiúkkal. Leginkább miattuk lette elegem a városban való leszólítgatásokból és tértem át a facebookos, chates próbálkozásokra, társkeresőkről nem is beszélnék, mert ott még eddig sem jutottam volna, kb. kihalt az öszes csaj onnan vagy még arra sem képes, hogy egy normális választ adjon, bár amúgy sem sok volt, aki itt Hajdú-Biharban élt, ott is inkább a pestiek vannak előnyben. A vicc az egészben, hogy amikor meg szemez velem egy szép csaj, akkor sosincs lehetőségem bepróbálkozni, mert épp sietek valahová vagy olyan a környezet, hogy én nem tudok közelebb kerülni a lányhoz. Nyílván elég gáz lenne az is, ha utána futnék mikor leszállunk a buszon, pedig egyszer megadatott volna ez a lehetőségem is, de jobban belegondolva, valószínűleg az a csaj is csak hülyített, nem látom az értelmét a kezdeményezéseknek már, mert folyton csak a fájdalom, az elutasítás, a csalódás lesz a vége és közben egyre jobban kezdem úgy érezni, hogy az összes csaj egy felszínes, utálatos kis elkényezetett királynő, aki már annyira jó létben él, a sok fiú rajongótól, hogy kínjában azt sem tudja milyen módon alázza le a nála véletlen bepróbálkozó egyszerű fiúkat. Már ott tartok, hogy még inkább kerülöm a csajokat például, ha muszáj megkérdeznem valami fontosat, akkor is előbb szólítok meg egy idős nénit vagy férfit, fiatal fiút, mint egy fiatal lányt, főleg, ha még szép is, mert akkor aztán kész a káosz, bár őszintén szólva a csúnya lányok között is volt már nem is egy, ki azt hitte ő a világ közepe, szóval a rossz tapasztalataim nem csak a szép lányokkal vannak, a csúnyábbak sem jobbak, sajnos.

Nem is értem, hogy akinek rendes és vonzó barátnője van az, most valóság vagy csak képzelgés, látszat. Igaz én nem vagyok egy adonisz meg jóképűnek sem mondanám magam, talán épp ezért utálnak úgy a csajok, ha véletlen megmerészelem őket közelíteni. Ja és a legfontosabb a magasságmániájuknak sem tudok megfelelni, pechemre alacsony is vagyok. Talán ez a legnagyobb hátrányom a külsőm tekintetében.