Ki nem állhatom a netes társkeresőket és a lányokat, hogy tegyem magamat túl rajta?

Már nem egyszer jártam így, igaz ennyire sosem fájt a dolog. Volt több olyan, hogy 3-4 hetes mindennapos beszélgetés után lépett le a lány, hogy soha egy választ sem kaptam. Akkor sem, ha a csillagokat hoztam volna le neki egy válaszért, hogy mi volt az oka. Ezek megviseltek. Aztán volt egy lány, társkeresős megismerkedés. Majd skypeolás, fényképcsere, videohívás stb, tehát minden volt. Nagyon messze lakott tőlem, több mint 400 kmre. Megbeszéltük, hogy most májusban fogunk találkozni, mert másként nem megy, nekem munkahelyem van, hétvégén meg sok dolgom. De addigra lett volna szabadságom. Két és fél hónapig minden nap beszélgettünk a megismerkedés után. Már szinte minden ismertünk a másikon, szokásait, stb. Egy-egy rossz szó, rossz poén, durva beszólás sem jelentett akadályt. Ezeken is csak jót röhögtünk. Aztán valami történt, nem tudom mi. Egyik nap írtam neki, nem nagyon volt kedve válaszolni. De őszinte lány volt, mindent bevallott, bármi volt. De aznap mindenre, bármit írtam csak igennel, persze, vagy nemmel válaszolt. Bárhogyan kérdeztem, mi a baj, mindig azt mondta, hogy semmi. Azóta eltelt egy hét és már bármit írok neki, már soha nem felel. Teljesen összetörtem, mert én a másik felemet láttam benne. Már csalódtam, mindig, netes nőkben, de ez más volt. Ő más nő volt. Mégis úgy érzem vége lett, 8 napja és semmi. Már az érfelvágáson is gondolkodok, ha nem fog válaszolni. Miért teszik ezt a nők. Én hibáztam? De mit? Soha egy rossz szót sem mondtam neki, kétszer volt durvább beszólás, de az is 1 hónapja, azóta totál jól megvoltunk, nagyon akarta a találkát ő is. De már szerintem nem lesz. Már 26 F. vagyok, nem nagyon várhatok az igazira.