Azok a 25-30 feletti férfiak 10 ből 9 esetben, akiknek nem sikerült megfelelően szocializálódniuk (kevés barát, sok családi tragédia), és sok lányoktól való elutasításban volt részük (lerakódik az önbizalomhiány), azok szinte mindig egyedül maradnak?

Úhy=úgy😁

Vannak, akik 50en felül szánják rá magukat arra, hogy továbbképezzék magukat. A személyes krízisek, traumák, "keresztek" pedig ilyen-olyan formában senkit sem kerülnek el az életük során. Félre ne érts, ezzel nem szándékom a Te tragédiáidat bagatelizálni. Nem ismerlek. Változtatni az értékrendeden, a gondolkodásmódodon is bármikor lehet, nyilván ahogy telnek az évek, minden embernek merevebbé válik az alkalmazkodó képessége, de ha nem akarsz továbbra is úgy élni, mint eddig, akkor változtatsz. Ha most azt állítod, hogy 29 évesen senki ne várja el Tőled, hogy megváltozz, akkor valójában nem is akarsz megváltozni. Arra várhatsz, hogy a siker idő és energia belefeccölés nélkül az öledbe hulljon, nem fog. Ez nem így működik. Senkinél. A sok "nem lehet", meg "nem létezik" csak a Te fejedben van jelen. Csak ezek hátráltatnak Téged. Rengetegen vannak, akik Nálad sokkal mélyebbről küszködték fel magukat. Kellett hozzá elhatározás, hit a cél elérésében, erős akarat és kitartás. A többi csak kifogás.