Ez az oka, hogy sok 25 év feletti szingli pasi van? Ha igen, mi vezetett ide?

Igen, aki ronda, kövér, az tényleg hátrányból indul ismerkedéskor, mert azért elsőre mindenki a külsőt látja meg (mondjuk ez szerintem nem csak a nőkre érvényes, kíváncsi vagyok, ha a férfiakat kérdeznék, hogy ronda, kövér, vagy szép, csinos barátnőt választanának inkább, ha jellemre mindkettő szimpatikus lenne, nem hinném, hogy sokan a ronda kövérért tolakodnának).

Egyáltalán nem mondom, hogy nem jelent előnyt az ismerkedésnél ha valaki gyönyörű, tökéletes alakú.

Hogy "nagy dumás" valaki... hát igen, az sem egy hátrány. Mert ha nem tudja magára felhívni a figyelmet a külsejével, akkor valahogy máshogy kell. Tehát ha valaki tudja, hogy csavarja az ujja köré a másikat a szövegével, a viselkedésével, a stílusával az nem rossz dolog (megmondom őszintén, nekem ez mindig is jobban a gyengém volt, mint a külső, az előző barátom alacsony volt, kövér, kopaszodó, idősödő, csúnyácska és csóró, neten leveleztünk, nem is mutatott magáról képet, mikor meg már megláttam, akkorra úgy magába bolondított, hogy szinte mindegy volt, hogy a legkevésbé sem volt az esetem).

Abban teljesen egyetértek, hogy ha valaki nagyon csúnya arcra, alakra, ráadásul még unalmasnak is tűnik, nem tud úgy kommunikálni sem, hogy felkeltse a másik érdeklődését, tuti nincs túl fényes helyzetben ha ismerkedni szeretne. :)

Vicces milyen "emberek" próbálnak itt magyarázni,meg leszólni.Olyan jókat röhögtem a válaszaikon komolyan,valószínűnek tartom,hogy ők is abba a kategóriába tartoznak,akik sikeresek ezekben,mert jó génekkel születtek.Nos ez vicces,de egyben szánalmas is.Éld át ugyanazt,mint a kérdező és utána beszélhetünk róla. :)

Amúgy a Kérdezőnek igaza van,és bizony hiába próbálják itt egyes feminista és további olyan egyedek,akiknek minden összejött magyarázni,hogy csak benne van a hiba és senki másban.

És ne vicceljünk már ilyenekkel,hogy jajj mindenkinek aki akarja sikerül megtalálnia a párját meg hogy a legtöbb embernek van párja,férfiaknak is.Ez egy oltári nagy hülyeség,teljesen normális embereknek nem sikerül párt találnia a környezetemben,és nem hülyékről nem csúnyákról van szó.Teljesen értelmes,normális felfogással rendelkező egyénekről,akik nem néznek ki egyáltalán rosszul(hozzáteszem,én is ilyen vagyok).

Engem már hidegen hagy amit művelnek a mai lányok,egy értelmes jelet vagy bármit nem lehet látni rajtuk amiből tudni lehetne,van esély nála vagy sem.

A pofára esést már megkaptam körülbelül ezerszer,szóval az nem hiányzik egyáltalán mivel idáig csak azt kaptam.Ellenben egy jó szót még nem hallottam tőlük az irányomba,pedig ha ismernének rendesen,akkor nem ilyenek lennének.Csak odáig el sem tudok jutni,mert még beszélgetni se állnak le velem,így viszont nem is tudnak megismerni sajnos. :/ ez egy igazi körforgás,na hol a kiút ebből?Ha annyira okosak vagytok,ezt magyarázzátok meg.

"Egyszerűen nem tudják beleélni magukat a másik helyébe, aki csak a pofára esésben jeleskedik, ha összetöri magát, akkor is. "

Ez jó vicc volt:) Tehát én nem tudom beleélni magam, csak mert VÉGÜL sikerült normális hozzám illő párt találnom...

Gondolkozz már. Mit tudod te hogy én mit éltem át az előtt, hogy vele összejöttem volna? Semmit nem tudsz.

Hát tudd meg hogy előtte 5 éven keresztül próbálkoztam, ismerkedtem, randiztam, rengeteg visszautasítást kaptam, volt aki konkrétan kiröhögött... próbáltam kapcsolatot kialakítani... a szüzességemet úgy vesztettem el, hogy 4 hónapig szerelmet hazudott a srác, tényleg törődött velem, jól kijöttünk egymással, minden szép volt és jó. aztán a szex után meg lelépett, mondván ő csak erre ment végig...

Volt 2-3 1 hónapos kapcsolatom, amikben leginkább csak kihasználtak aztán eldobtak igazi indok nélkül, és 1 amiben pokol volt az életem majdnem 1 évig...betegesen féltékeny volt a pasi, aztán a végén megcsalt, megütött, és ezek után hagytam csak el, mert mindig próbáltam megmenteni a kapcsolatot, hogy ne én legyek a hibás amiért szétmegyünk....

Sok fájdalmat éltem át ez idő alatt sokan megbántottak. De tennem kellett azért hogy végre legyen normális kapcsolatom. Tettem érte, nem adtam fel, és nem siránkoztam azon, hogy a pasik mind szemetek... és ez meghozta szerencsémet is. Megismertem a férjemet akinél jobb embert nem is találhattam volna.

Szóval nekem ne mondja senki hogy nem szenvedtem meg azért a boldogságért ami most van. Tudod nem csak az a szenvedés amikor valakinek konkrétan a kapcsolat sem jön össze, hanem az is amikor elkezdesz megbízni valakiben, mert megjátssza magát, erre föl az kihasznál, szemétkedik, aztán meg eldob mint egy rongyot mert úgyis van még 1000 nő a földön, szóval minek kösse le magát amíg nem dugta meg mindet....

Bele kéne kicsit gondolni, hogy más mit szenvedett végig mire a boldogságig eljutott, mert az embernek nem csak jelene van, hanem múltja is...

Jómagam is még egyedülálló férfi vagyok (26 éves). Jártam egyetemre, és voltam is kollégiumban (ahol több lány volt, mint fiú). Egyszer sem sikerült egyik lánnyal sem egyről a kettőre jutni, hiába próbáltam.

Amit én tapasztaltam, az az volt, hogy a lányok nagy része, még az is aki nem volt egy főnyeremény, nagy igényeket támaszt a férfiakkal szemben. Ha te is egyetemista vagy, és nem áldott meg az anyatermészet Ryan Golsing sármával, és nem vagy egy nagy dumagép nagy egóval, akkor szinte szélmalomharcot folytatsz azért, hogy csak egy éjszakára is valakit az ágyadba rángass (komolyabb kapcsolatról nem is beszélve). A tucatnőket leszámítva csak azok álltak szóba az átlagos srácokkal, akik a többi lány szemébe "kattantak" vagy "különcök" voltak.

Mai napig mosolygok, amikor visszaemlékezek ezeknek a jégbe fagyott wannabe királynőknek a panaszkodására: "Miért nincs egy normális PASI a környéken?"

Hát kisanyáim, talán le kéne szállni a magas lóról. Én a személyes ismeretségi körömbe tudom, hogy egy példát leszámítva, nekünk nincsenek nagy elvárásaink. Még akkor sem, ha csak egy éjszakáról van szó (mert nem tagadom, van ilyen is).

A groteszk az egészben, hogy míg sok lány kéretteti magát, és várja az igazi, észre sem veszi, és eljár felette az idő. 30 fölött megváltoznak a dolgok. Már egyre kevesebben érdeklődnek utánuk, sőt, összeteheti a két kezét, ha még normális férfi ember szóba áll vele. Míg a férfiaknál inverze.