Nagy köztünk a végzettségbeli különbség, de én mégis kedvelem őt, ki hogy látja az alábbiakat?

Igazából nem a kérdező a "bunkó f**z", hanem a kommentelők nagy része. Ő egy elég fontos kérdést tett fel, mindenféle sértés nélkül, de érdekes módon a legtöbben magukra vették... Vajon miért?

Kérdezőnek: lehet működik lehet nem. Nagyon nehéz előre megmondani. Főleg, ha a barátaid sem fogadják el, akkor szinte esélytelen a kapcsolat.

De vegyünk egy példát:

Konferencián vagy valamilyen szakmai rendezvényen az ember általában a párjával jelenik meg. Bemutatod a kollégáknak, ismerkednek kicsit. Semmi közös témájuk nem lesz jobb esetben. Rosszabb és valószínűbb esetben kinézik majd onnan. Téged is ellene hangolnak majd. Megjelenik 1-2 férfi kolléga, akinek tetszel ők nem látják benne az ellenfelet, ezért akár jelenlétében is kikezdenek veled. Ő pedig jelentéktelennek érzi majd magát és meg sem próbál kiállni magáért.

Viszont, ha a szakmai életedből teljesen kihagyod és a barátaiddal is jól kijön, akkor szerintem működőképes a dolog.

Szerintem hosszú távon nem fog működni.

"talán fogékony a feljebb lépésre is."

Tudat alatt már most csak úgy tudod elfogadni őt, hogy a jövőben majd "feljebb" lép és nem úgy fogadod el, amilyen most.

A másik. Engem sosem érdekelt a környezetem, hogy mit gondol. Nem az ő életük, hanem az enyém, és semmi joguk nincs beleszólni. Szerintem legyél határozottabb és döntsél egyedül. Bár, ahogy írtam feljebb is, ha ilyennek nem tudod elfogadni, akkor az nem fog működni. Én diplomás vagyok, párom szakmunkás, és imádom! Nem érdekel mivel foglalkozik. Tőlem szemetet is lapátolhatna az utcán. Ha valakinek a környezetemből ezzel baja lenne, hát nagyon nem érdekelne.

24L

szerintem ő maga nem érezné jól magát a te társaságodban, mert mindenhol ott lesz, hogy lenézik, persze ettől függetlenül neked lehet szimpatikus, de szerintem tartós kapcsolatba belemenni teljesen fölösleges nem lenne hosszú életű és nem a te vagy az ő hibájából...

végzettségem még nincs, egyetemre járok...

Egyébként teljesen felesleges volt odaíratni mindenkivel a foglalkozását. Ez egy anonim oldal, mindenki annak hazudja magát aminek akarja.

Egy utcaseprő is odaírhatja a kommentje alá hogy" joghallgató" aztán meg veri a mellét hogy ő milyen haladó gondolkodású, intelligens ember...

amennyiben tipikus férfi, akkor őt fogja zavarni egy idő után. ő maradna otthon a gyerekkel ha beteg, ő keresne kevesebbet.

diplomás vagyok, érd be ennyivel.

Soha ne a környezetedre hallgass. Se ebben, se más témában. Rólad van szó, a te magánéletedről és a te párkapcsolatodról - ha úgy alakul. Éppen ezért ebbe csak neked meg a másik félnek legyen beleszólása.

Ha téged a végzettségbeli különbség nem zavar, ha az illető szimpatikus, akkor csináld azt, ahogy neked jól esik.

diplomás L

Nem egyszerű helyzet.

Egyrészt amikor komolyabbra fordul a dolog, könnyen lehet a fiúnak kisebbségi komplexusa emiatt. Mert alacsonyabb végzettségű, vagy kevesebbet keres. Pár éve volt egy exem, én egyetemre jártam, ő otthagyta. Diákmunkával többet kerestem, mint ő teljes állásban. Emiatt frusztrált és elviselhetetlen lett, mindenbe beleszólt, mindig mindent jobban tudott, többször hozott kínos helyzetbe társaságban vagy idegenek előtt. Egyértelműen az volt a probléma, hogy foggal-körömmel ragaszkodott a "férfiasságához".

Másrészt később a szellemi különbségek okozhatnak gondot. Van a rokonságban egy tanárnő, nemrég ment nyugdíjba. Azóta rossz a házassága, mivel a szakmunkás férjével annyira nincsenek egy szinten, hogy egyszerűen nem tudnak beszélgetni. Amíg dolgoztak, nem volt annyira zavaró, hogy a kommunikáció nagyjából a vacsorára korlátozódott, meg hogy ki viszi a gyereket edzésre, de most hogy ráérnek, tényleg komoly gond.

A mostani párom egyébként szakmunkás, érettségije nincs. Mivel nyitott, érdeklődő, tájékozott, ez nem okoz nagy problémát. De azért sokszor, például az érvelésében érezhető az oktatás hiánya. És persze a családom nem támogatja a kapcsolatunkat, ennél még az egyetemről kibukott barátom is jobban kedvelték. Az övé pedig értetlenül áll előtte, hogy mit eszem rajta.

A fent írt tapasztalatok miatt én is elég sokat rágódtam, hogy érdemes-e ebbe belevágni. Tudom, nem szép dolog ilyet mondani, nem is mondtam senkinek. De végiggondolni muszáj.

Nálam a döntést az motiválta, hogy láttam, valóban igénye van arra, hogy például a híreket elolvassa, és amikor olyasmiről beszélgetünk, ami az ő szakterülete, értelmesen, összeszedetten tud magyarázni, érvelni. No meg amikor mondta, hogy ugyan annak idején tizenévesen nem tanult tovább (rossz kapcsolata volt a családjával, mielőbb dolgozni akart és a saját lábára állni), most már erősen gondolkozik azon, hogy legalább leérettségizzen, és az se kizárt, hogy utána továbbtanulna.

Így végül is hosszútávon kiegyenlítődhet a köztünk lévő különbség - én maximálisan támogatom, hogy tanuljon, ha lediplomáztam és normálisan munkába tudok állni, akár el is tartom, ha kell.

De ha azt látnám, hogy szakbarbár, akit nem is érdekel az előrelépés, és úgy próbálja meg a köztünk lévő különbséget kiegyenlíteni, hogy engem lehúz, akkor biztosan nem tudnám tolerálni.

Mindent összevetve szerintem egy próbát megér a dolog, de ha a köztetek lévő különbség csökkentésének legalább az igénye nem merül fel, akkor valószínűleg tényleg felejtős lesz.

KEdves kérdező. A saját személyemet mutatom fel példának és válasznak egyszerre.

Jómagam sem mondható éppenséggel nagy műveltnek, vagy nagyon iskolázott lennék. Van több OKJ-s szakmám, számos munka helyen megfordultam, DE nekem sokkal jobban TETSZIK a fizikai munka, mint hogy egy irodába ücsörögve csinálok valami adminisztratív vagy akármi mást. Nekem fontos hogy olyan munkám legyen, ahol szükség van a fizikai kondíciómra. Legjobb munkám eddig, amikor színpadépítő voltam. Na most, azért mert én többre becsülök valamilyen irányt, és jobban is érzem magam benne, nem von le az alapvető emberi értékemből. Sőt!!! Jobban esik két kézzel megkeresni a 100/120 000 ft-omat mint másképp. Ez elv és életstílus kérdése, és szerintem nem elítélendő egy ilyen ember.

További szép napot :)

Szerintem ezt a problémát több oldalról kell megvizsgálni.

Egyrészt az anyagi helyzete nem engedte meg a továbbtanulást?Korán kellett munkába állnia,hogy a megélhetését megkeresse?

Hogyan viszonyul jelenleg a pénzügyeihez?Hogyan osztja be,mire költi?Mennyire érdekli a továbbtanulás?Vannak jövőbeli elképzelései?

Akinek lehetősége,tere,ideje,pénze is van a tanulásra és ezt nem használja ki az lusta.Szorgalom és a motiváció hiánya egy hosszútávú kapcsolatra erőteljesen kihat.

A raktárosi munkában nincs előrelépési lehetőség az egy olyan munka,mint az állóvíz,amely lassan megposhad.