Úgy éreztem elrontottam, most mégis újra keres, de már késő?

Az egész pontosan másfél éve kezdődött, a srác 17 én 16 voltam amikor egy nyaralás alkalmával összehozott minket a sors, nem egy szállodában voltunk csak egy kiránduláson láttuk egymást de nem beszéltünk..később kiderült hogy Ő is, és én is azt hittük egymásról hogy a fővárosban él a másikunk. Sokat gondoltam rá a nyaralás után.. és meghasadt a szivem a gondolattól hogy nem láthatom többé.. Fél év után kiderült hogy a legjobb barátnőm osztálytársának a legjobb barátnője a srác húga aki szintén ott volt a nyaraláson és képekről felismertem, innen már csak egy gombnyomásnyira volt a srác, hát bejelöltem, és ő azt mondta hogy sokáig próbált megtalálni, de nem sikerült mert csak a keresztnevemet tudta. Kétszer találkoztunk de én annyira ideges voltam, mert annyira jó pasinak tartottam/tartom hogy egyszerűen hihetetlen volt az egész..és alig tudtam megszólalni, bénáztam ami egyébként nem jellemző rám, és az is fura hogy egy városban élünk és nem ismertük egymást, az ő baráti köre teljesen elit.. a legjobb szórakozóhelyekre jár bmw-je van, a legjobb suliban tanul és bár én is szép vagyok azért inkább átlagosabb, de Ő nem beképzelt szóval hihetetlenül tökéletes volt.. gondolom azt vette le ezzel hogy nem vagyok túl közvetlen a randin hogy nem akarok vele lenni ezért nem keresett többet, a napokban vele álmodtam és mikor reggel felkeltem egy új üzenetem érkezett a facebook-on tőle! kérdezte hogy miujság és hogy hogy vagyok.. oda voltam meg vissza, de most Amerikában tanul júniusig.. miért irt nekem hiszen ő ott van én pedig itt.. ha csak skypeolunk akkor kitartható ez az egész júniusig? úgy érzem már érettebben kezelném azt hogy mennyire ő a másik felem és nem bénáznék.. bocsi a sok szövegért :D