Mennyire jelenthet problémát ismerkedésnél, párkapcsolat kialakításnál egy nőnek az, hogy már jó ideje munkanélküli?

A kérdést a barátnőm miatt tettem fel. A barátnőm még egyetemista korában megismerkedett egy akkor már teljesen kiforrott egzisztenciával rendelkező, nála közel 10 évvel idősebb férfival. Már ismerkedésük elején érezték azt, hogy teljesen egy hullámhosszon vannak. Egymásba szerettek, és most már az esküvőt tervezik. A barátnőm sajnos a diplomaosztója óta nem talál munkát, pedig, főleg a kezdeti időszakban rengeteg helyre behívták interjúra, de aztán vagy nem reagáltak neki semmit (holott ígérték, hogy szólni fognak), vagy pedig visszaszóltak neki a szokásos szöveggel, hogy sajnos nem őt választották, vagy pedig az állást már betöltötték. Azóta is kitartóan próbálkozik, bár másfél év kihagyás után érthető módon már kisebb a lelkesedése. Az egyetemen kimagasló eredményeket ért el, most viszont valahogy sehol nem őt választják.

A vőlegénye azt mondta neki, hogy nem kell aggódnia, ha nem talál semmit, mert az ő keresete bőven elég. És ez így is van. A vőlegény már nem pályakezdő, és jócskán előre is lépett a ranglétrán a munkahelyén. Ha a barátnőm elkezdene dolgozni, kb. harmadát (vagy még annyit sem) keresne, mint a vőlegénye.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a vőlegénynek sajnos rossz tapasztalatai vannak azzal kapcsolatban, ha egy nő dolgozik. Amikor még kicsi volt, a szüleinek soha nem volt ideje rá, hiszen reggeltől estig dolgozott mindkettő, és a fáradtság miatt sok volt a szülők között a konfliktus. Később megismerkedett két lánnyal. Az egyik vezetői pozícióban dolgozott, aminek következtében túlságosan is irányító típussá vált, ráadásul egy idő után a sok munka az egészsége rovására ment. A másik lány pedig mindig a munkahelyein szerzett magának újabb és újabb szeretőket. Tehát a sok rossz tapasztalat következtében félti a barátnőmet a munkahelyek igen nagy többségétől, illetve egy olyan munkahelyet tudna elképzelni neki, ami családbarát.

Amint látjátok, ennek a férfinak egyáltalán nem jelent problémát az, hogy a barátnőm munkanélküli, sőt, legbelül mindig is egy olyan nőre vágyott, aki tiszta házzal, meleg étellel várja őt haza. Ráadásul a keresete is bőven elegendő. A barátnőm persze továbbra is keresgél állás után, de sikertelenül.

A kérdésemet tehát egy kicsit átalakítanám: amennyiben nektek, férfiaknak bőven elég lenne a keresetetek ahhoz, hogy eltartsatok egy családot, zavarna-e titeket az, hogy a feleségetek munkanélküli, viszont rendben tartja a nagy családi házatokat, minden nap meleg étellel, sőt, sokszor saját készítésű süteménnyel vár haza, a karjaiban megpihenhettek a napi fáradalmak után, és napközben is bármikor lehet rá számítani, ha van egy sürgően elintézendő ügy, amit ti nem tudnátok megoldani, hiszen egész nap dolgoztok?