Van köztetek, aki úgy érzi, teljesen más élete lenne, ha csak egy kicsivel szebb arca lenne?

Én szeretem az arcomat, mert elfogadtam magam oylannak amilyen vagyok. Nem akarok senkinek megfeleni nem akarok szerepet játszani és igy mosolyogva nézek bele reggelente a tükörbe. ilyen egyszerü: ez a mosoly önbizalmat ad az önbizalmat meg jobban szeretik a nők mint egy egyszerü szép arcot ami m9ögött ott látható, mert látható az hogy görcsösen próbálsz mindenkinek megfelelni.

Ne másnak akarj, hanem magadnak és ugy hogy elfogadod azt amin nem változtathatsz.

Már mindenen lehet segíteni..egy ügyes doki csodákra képes.

Ha emiatt nem érzed jól magad és nincs önbizalmad akkor érdemes lenne elgondolkoznod egy műtéten.

Sosem szerettem az arcomat (amúgy is inkább személyiségre gyúrok :D a külsőmet már úgyahogy elfogadtam, de belül még mindig fejlődnöm kell), de ahogy írtad, ha nem tudsz rajta változtatni, akkor minek parázni miatta? Konkrétan fölöslegesen okozol fájdalmat magamnak; ha igényes vagy, és a többire odafigyelsz, akkor igenis kelleni fogsz valakinek. Tudod, nem csak szép emberek vannak világon, akiknek van párjuk.

A genetikával nem lehet mit csinálni, de te megteszel mindent, amit tudsz, és ha valakinek nem elég, akkor miért foglalkozol vele? Maximum nem egy világszépe csajt találsz magadnak; ja, hogy az meg mondjuk nem kell? Akkor sajnálom.