Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mostanában szinte csak a nagyképű férfiak próbálkoznak nálam, velem van a baj?
Korábban éveken át kapcsolatban voltam, pár hónapja vagyok egyedül, de azt vettem észre, hogy az olyan típusú srácok, akiket alapvetően kedvelek és jóban vagyok velük, azok nem próbálkoznak, mondván úgyse lenne esélyük (beszéltem erről több haverommal is, mind úgy látják hogy soha az életben nem lenne esélyük, pedig ez egyáltalán nem igaz... jó persze ők a haverjaim, most nem vagyok egyikőjükbe se szerelmes, de nálam komolyabb dolog haverságból tud kialakulni... én eddig mindig valakinek a humorába szerettem bele, ahogy végiggondoltam a korábbi dolgaimat..ehhez pedig ismernem kell...)
Akik tényleg odajönnek hozzám és elhívnak randizni, azok viszont mind ezek a tipikus népszerű férfiak, akiket körberajonganak a nők...stb, szerintem el tudjátok képzelni. De ez nem az én világom egyáltalán.
Most ilyen helyzetben mégis mit tegyek?
Mitől tűnhetek ilyen felszínesnek szerintetek? Tuti ez lehet az oka, másra nem tudok gondolni, de nem értem miért lehet ez. Van egy öltözködési stílusom, ami eléggé nőies, de nem vagyok az az órákig készülődő típus, nekem elég kb negyedóra és ennyi, szóval nem vagyok az a folyton magával foglalkozó csak a külsejével törődő nő. Akkor mégis mitől tűnhetek mégis ilyennek?
A haverjaid meg a főkanok is érted vannak oda?
Negyed óra alatt nőiesen puccba vágod magad?
De nem csak a külsőddel törődsz?
Ha tetszik valaki, te miért nem tudsz kezdeményezni, jelezni?
A haverjaid közül épp nem tetszik senki, de a főkanok közül se?
Akkor tulajdonképpen mi a kérdés, ha most egyikre se vágysz konkrétan?
Dicsekedni jöttél, vagy festeni magad, valamire, aminek a feléről is csak álmodhatsz?
Ja és illatosat sz*rsz mi?
Nem írtam ilyet, hogy a haverjaim értem vannak oda.
A "főkanok" pedig kifejezetten taszítanak, tényleg nem az én világom ez.
Ahhoz pedig, hogy korrekt választ kapjak, hozzátartozik az is, hogy írjak valamit a megjelenésemről, gondoltam így kb el lehet képzelni.
Amúgy sose értettem ezt az oldalt. Akiket megcsaltak vagy nem kellenek senkinek, tehát akiket sajnálni lehet, azokkal mindenki olyan nagyon együttérző és segítőkész (gondolom a más nyomora jól jön néha, szebbnek tűnik a saját élet mellette vagy ki tudja), de ha valakiért bárki is érdeklődik, akkor az csak oltást kap. Én meg ezt nem értem, kedves első válaszoló. :)
De tényleg, mi olyan fájdalmas ebben a kérdésben, hogy így felhúztad magad?
Megsúgom: túl nagy arcod van és azt képzeled magadról, hogy több vagy, mint mások. Ezt tisztán érezni a megfogalmazásodból és abból, hogy a férfiakat okolod a saját bénaságodért. Örülj neki, hogy vannak ilyen határozott férfiak és nem csak olyanok próbálkoznak, akiknek megalszik a tej a szájukban. Ne hidd, hogy mindenki körbe fog rajongani, mert a bugyidban hordod a puncidat. Meg kell dolgoznod a sikerért Neked is. Nincs mese.
Magadba kéne nézni először. Oké, hogy valakinek a humorába szeretsz, de ha ilyen kikötéseid vannak egyáltalában véve, hogy olyanba tudsz beleszeretni, akit közelebbről ismersz, akkor mégis mit vársz? Lehet akármilyen jó srác is az illető, mégsem lesz esélye Nálad, mert túl bunkónak tűnik, vagy határozottnak? Lehet nem is ilyen, csak szépen meg akar felelni a mai sztereotípiáknak, amik miatt már meg kell játszania magát a normális humoros pasiknak is, mert tudván, hogy 10-ből 6-7 nőnek a mogorva tahók jönnek be.
Persze lehet, hogy csak valaki megjátssza azt, hogy ilyen menő arc és lelke mélyén egy nagyon szerethető srác, de ismerek ilyet...
Nagyon megkedveltem, miután elhagyta ezt a magát nagyon menőnek mutató énjét, de tudod aki ennyire meg akar felelni a külvilágnak (tehát mások elvárásai miatt viselkedik így), az sajnos másban is ilyen... mások véleménye mindig jobban fogja érdekelni. Bármennyire is dicsérhetném órákon át, ez számomra nagyon taszító volt, hogy mindig az volt az elsődleges, hogy bármit tesz, azt úgy tegye, hogy mások szemében ettől többnek tűnjön...
Az olyan srácokat szeretem, akik természetesen viselkednek.
1. A nagyképű Sz@r Jankók mindenkinél bepróbálkoznak, aki nem büdös vagy kifejezetten csúnya, mert nekik az a lényeg, hogy "lyuk-lyuk +1 strigula, lehet menőzni a haverok előtt".
2. A haveros paradoxon a kérdésben nagyon aranyooos. A kis Királylány elvárná, hogy teperjenek nála, bár úgyse akar tőlük semmit, de azért na...
Hiányzik az ególegyezgetés?
3. Az öltözködéshez nem tudok látatlanban hozzászólni, viszont ha nálad a "nőies" a mindenhol feszülős/neonrózsaszín/miniszoknya/16cm-s sarok/köldökig dekoltált felsőt jelenti, akkor lehet, hogy tényleg csak egy menetet akarnak. Ha viszont normálisan öltözködsz, akkor jó eséllyel csak az 1.-es pontban leírtak miatt érzel így.
+1: A kérdésed alapján tényleg kicsit "énközpontúbb vagy a kelleténél" (magyarul: túl nagy az arcod).
Első válaszoló vagyok. Te írtad:
"Amúgy sose értettem ezt az oldalt. Akiket megcsaltak vagy nem kellenek senkinek, tehát akiket sajnálni lehet, azokkal mindenki olyan nagyon együttérző és segítőkész (gondolom a más nyomora jól jön néha, szebbnek tűnik a saját élet mellette vagy ki tudja), de ha valakiért bárki is érdeklődik, akkor az csak oltást kap. Én meg ezt nem értem, kedves első válaszoló. :)
De tényleg, mi olyan fájdalmas ebben a kérdésben, hogy így felhúztad magad?"
Mi az, hogy "akik nem kellenek senkinek"? Süt rólad, hogy úgy gondolod, neked irtó jó életed van, és irtóra élvezed. Épp ezért nem tudsz olyan kérdést kiírni, ami VALÓDI lenne, csak egy hosszas dicsekvésbe foglalt álkérdést löktél ide.
Komolyan ez a legnagyobb problémád?
Felnőtt nő vagy, vagy nem vagy az, és nem tudsz leszerelni egy-két nagyképű alakot egy jól irányzott mondattal?
A bátortalanok meg nálad úgyse játszanak nálad, akkor velük kapcsolatban teljesen felesleges azon sajnálkozni, hogy nem mernek kezdeményezni nem, mert egyik se igazi férfi az értékrendszered szerint?
Ezért írtam, hogy puszta dicsekvésből írtad ki a kérdést. A többi kérdésedre a válasz ott van a leírásodban. Kár, hogy nem értetted meg.
Pl. világosan érzékelteted, hogy úgy érzed, tetszenél a haverjaidnak, mert ezt írtad, te magad: "beszéltem erről több haverommal is, mind úgy látják hogy soha az életben nem lenne esélyük,".
Az egész kérdésed nem más, mint egy merő önfényezés, nem igazi kérdés, vagy megoldandó probléma, ezért nem lehet rá hosszú, együttérző választ írni, mint azoknak, akik vannak problémáik.
Ennyi.
Az öltözködésem ilyen: mindig úgy öltözöm, hogy legyen rajtam egy nőiesebb darab, a többi semleges. Tehát egyszerre vagy a felsőm olyan, hogy mondjuk úgy szexibb kicsit, máskor meg mondjuk az teljesen átlagos, de olyan szoknyát veszek hozzá, ami rövidebb. de nem vagyok feltűnősködő, még gyakran az idősebbek is megdicsérik a stílusom, tanáraim is...stb, szóval nem vagyok szerintem kihívó.
Az meg, hogy nagy-e az arcom... oké, valóban. Van pár dolog, amit szerettem volna elérni, és eddig ezek össze is jöttek, úgyhogy büszke vagyok magamra, ettől kialakult bennem némi önteltség ezek szerint...
De nem baj, mert így sokkal jobban érzem magam, mint mikor az önbizalomhiánytól szenvedtem. (Gondoljatok bele annak mennyi negatív következménye van, ha valaki önbizalom hiányos, mennyi szorongás meg minden jár ezzel...akinek van önbizalma, annak szerintem nincs egészségre káros hatása :) úgyhogy talán ez lehet inkább a normális állapot).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!