Fiatal lányok, ha nem jó nektek se facebookon, se a városban, ha leszólítalak titeket, akkor mégis hol ismerkedhetnétek meg egy nem alfahím, nem is helyes, de érzelmes, kedves fiúval?

Persze, mondok példát. Például volt olyan, hogy nyaraláskor este lementem a Balaton-partra rágyújtani és odajött a fiú tüzet kérni. Jól elbeszélgettünk, néhány óra után pedig szívesen adtam meg a számom.

Vagy például volt olyan, hogy könyvtárban tanultam és az asztalnál ülő fiú megkért, hogy vigyázzak a könyveire, amíg kiszalad a boltba, cserébe hozzon-e nekem valamit.

Vagy például újságosnál dolgoztam, volt aki minden nap jött és beszélgettünk pár szót, néhány hét után hívott csak randira.

Volt, hogy vaterán vettem tőle valamit, úgy ismerkedtünk meg.

Volt, hogy egy barkácsboltban ajánlotta fel a segítségét, amikor kétségbeesetten álltam a csavarok előtt.

Tényleg kismillió módja van az ismerkedésnek. És ezek közül kb. a legbénább az, hogy odamész valakihez és elkéred a számát.

88% és 81% azt ugye tudjátok, hol téves az elmélet?

Ha valaki úgy jön oda, hogy rögtön kapcsolatot akar, naná hogy nyomulós és nem szimpatikus. Ellenben ha valaki csak beszélget, és felveti hogy ez jó volt, megismételhetnénk, az szimpatikus.

Az elsőről ugyanis az süt, hogy görcsösen barátnőt akartok, de rögtön, mindegy is, ki az. Ez ijesztő. A másodikkal meg szimplán jól érzi magát az ember. És ha netán mégis azt mondaná a csaj, hogy nem akar kapcsolatot, nézhettek nagyot, hogy "ki beszélt itt kapcsolatról?" És már meg is van a száma.

Jó, persze beszélhetek, csak a kifogás van mindig, úgyse fogadjátok meg, pedig legalább átgondolni érdemes volna.