Ha a lányoknak úgyis csak a jóképű, magas fiúk kellenek, akkor aki nem így néz ki és elég csúnya, annak van értelmes egyáltalán próbálkoznia lányoknál vagy jobb, ha prostizni jár egész életében?

A suliban is a csajok láttak valami kigyúrt testű nagy, magas fiút, egyből mindegyik odáig volt érte, eszembe jutott, hogy én meg milyen selejt vagyok, mert se magas, se kigyúrt, de még csak jóképű sem vagyok, sőt bűnrondának tartom magam, szóval nem is csoda, ha engem egy lány sem akar magának, senki sem kezdeményez nálam, még csak köszönni sem nagyon szoktak, szerintem ezeknek a csajoknak én embernek sem számítok. Gondolom, ha jóképű, magas gyerek lennék, akkor meg mindegyik rám ugrana. Szóval ennyire a külsőségek a lényeg, akkor én nem is értem minek próbálkoztam már annyi csajnál, tisztára megaláztam csak magam és mindig a lekoptatás volt, kivéve, amikor valami álindokkal szólítottam le, de ha ott is belököm, hogy szeretném jobban megismerni, biztos elutasítottak volna, sőt talán még ki is gúnyoltak volna, ahogy egyik csaj tette, amikor leszólítottam. Olyan igazságtalan az élet, aki jó testi adottságokkal született az boldog lehet, lehet olyan párja, akivel kívánják egymás testileg-lelkileg, aki meg nem úgy néz ki, annak marad a keze meg a prostizás és az állandó szeretethány, magány. Én már attól is sírni tudnék, ha szerelmes párokat látok valahol. Sírtam is már fiú létemre, bár tudom, hogy szégyen és ássam el magam emiatt is meg amúgy is.