Lehetséges, hogy a szeretethiányom miatt engedtem neki?

Egy srác teljesen belém zúgott, szerelmes belém. Nemrég találkoztunk több mint egy hónapos levelezések után és annyira nem tudott ellenállni nekem, hogy rögtön elkezdett eléggé nyomulni. Hívott, hogy menjek oda hozzá, és kitárta a kezeit, mert meg akart ölelni. Persze előtte arc puszival és öleléssel üdvözölt, mikor meglátott. Aztán később odamentem hozzá és onnantól kezdve végig ölelgetett és meg akart csókolni. Én persze azt nem engedtem, pedig legbelül éreztem a vágyat, mégis ellenálltam. Nagyon zárkózott vagyok, szóval úgy ölelgetett, hogy én nem igazán viszonoztam, mintha egy bábut ölelt volna. De nekem nagyon jól esett, mert a családomban ez nem szokás, mi soha nem mutatjuk nyilvánosan ki a szeretetünket, nem öleljük meg egymást, nem érzelmeskedünk. Ezért esett nagyon jól, hogy így törődik velem a srác és ölelget. De úgy viszonyultam hozzá, mint egy baráthoz és nem éreztem többet mikor ölelgetett. Az a fura, hogy mégis belementem a végén a csókba, amit úgy éltem meg mintha egy számomra tetsző ideált képzeltem volna el közbe. Nem őt láttam magam előtt. Ez mind a szeretethiányom miatt lehetett? Hogy engedtem neki ezeket, pedig nagyon zárkózott típus vagyok? Pedig a csókot is csak keverésnek fogtam fel. nekem nem igazán jelentett semmit. Jó érzés volt, de ennyi. Ő viszont tuti bátorításnak vette amiket engedtem.