Szerelmes vagyok a szerelembe vagy csak szeretethiányom van?

Minden nap arról álmodozom, hogy találok egy lányt, aki igazán szeret engem és én is szerethetem, ölelhetem, puszilgathatom, vele lehetek egész nap és ez mgy minden nap, nem tudok leállni, ha megyek reggelente a buszmegállóban és felszállok buszra és közben látok nekem tetsző lányokat állandóan őket lesem és arra gondolok, hogy de jó lenne megölelni, szeretgetni, olyan aranyos lány és sokszor látom, ők is visszanéznek, sőt volt, hogy előbb nézett a lány, mint én őt.

De valamiért nem tudok bátor lenni, nem megy a kezdeményezés így csak álmodozom továbbra is, de most egyre erősebben érzem, hogy de jó lenne valakit szeretgetni és mégis vissszafogom az érzelmeimet, mert nem lehetek nyálas mások előtt, az olyan b.zis sokak le is homároztak már itt, pedig ha tudnák hány lány tetszett és tetszik nekem naponta.

Fáj a szívem minden egyes nap, amelyet egyedül töltök, nálam már az is csodálatos érzés, ha mellém ül egy aranyos lány a buszon és összeér a karunk, térdünk, úgy érzem összetartozunk és egy pár vagyunk.

Másnak is van így vagy csak én vagyok ennyire szánalmas?