Miért érzem úgy, h fülig beleszerettem, mikor nem is ismerem? Ráadásul párom is van.

Van barátom, 2 éve, nagyon jól működött eddig, imádtuk egymást. De mostanában nem az igazi a kapcsolatunk, és ezt mondtam is neki, a szakításon gondolkodom. Viszont azt nem mondtam neki, h ennek az az oka, h van egy másik "szerelmem". Ezt a másik srácot régebb óta ismerem, mint őt. De nem is mondanám ismerésnek, mert csak látásból ismerjük egymást, egy oviba jártunk, és kb 5 éve újra találkoztunk, és azóta gyakorta látjuk egymást, mert közel lakunk egymáshoz. Mikor találkozunk, van hogy rajtakapom: engem néz, és "úgy" néz rám... Ilyenkor szinte pillangók repkednek a gyomromban. Most egy ideje már nem láttam, kb 1 hónapja, viszont gyakran álmodok róla, és ez a pár álom elég volt ahhoz, h bemeséljem magamnak, h Ő kell. Azóta (kb 1 hete) minden gondolatom körülötte forog, a nap minden szakaszában ő jár a fejemben, pedig úgymond nem is ismerem. Azt azért tudni kell,h 1-2 szót váltottunk,de ennyi. Csak bemeséltem magamnak, h milyen jó pasi,és róla ábrándozok. Akkor már nem is szeretem a barátomat? Szerelmes nem lehetek,hisz nem ismerem annyira. Csak az őt megtestesítő álombeli férfiba lettem szerelmes. Most akkor mivan?? Érdemes egy ilyenért elhagyni a barátomat, akivel eddig nagyon is jól megvoltunk, és vele terveztem az életemet, csak egy ilyen hülyeség közbejött?? Vegyem komolyan ezt az ábrándot? Az meg már mellékes h ha szakítanánk a barátommal, akkor sem biztos,h lenne valami az álomsrác és köztem.

20/L