Hogyan tudnám legyőzni a kisebbségi komplexusomat és a gátlásaimat, ha emiatt nem merek kezdeményezni a szép lányoknál csak olyanoknál, akik nem is jönnek be nekem, de úgy érzem ők az én szintem?

Az a gond, hogy olyan kis senkinek érzem magam, meg a külsőm miatt is, hogy én olyan kis csúnya vagyok, meg nem is az álomfickó kategória, ami a tévében megy meg mindenhol. A legtöbb szép lány nyílván el is utasítana, de a probléma az, hogy sajnos ez nem ilyen egyszerű. Megtudtam így utólag, hogy tetszettem egy szép lánynak, amit igazából most sem tudok elhinni, de belegondolva, hogy gyakran mosolygott árm és nézett folyosón is meg többször utánam fordult, hogy lásson, lehet benne valami talán mégis csak. Azóta is bánt, hogy nem mertem lépni és végül valami másik fiúval jött össze, aztán már nem is nézett többet, így belegondolva értem is utólag már. Most is van, hogy szép lány szemez velem meg fordul utánam vissza, de persze ritka, a legtöbb lány nyílván észre sem vesz, nem jövök be nekik. De, ha történik is ilyen szemezés vagy egyéb jel, nem merek lépni, mert olyan rondának érzem még most is magam, a sok-sok év alatt nem változtam, tele vagyok gátlásokkal és a külsőm miatt keveésnek érzem magam a lányokhoz, főelg a szépekhez. Volt egy lány, aki nagyon lelkesen nézett buszon, de ő nála sem mertem kezdeményezni, meg olyan is volt, hogy lányok közül nézett az egyik és hallottam, hogy rólam súgdolóztak valami olyasmit, hogy aranyos srác vagyok. Nem tudom, hogyan tudnám végre elhinni és elfogadni, hogy nekem is lehet szép barátnőm, hogy én is tetszem fura mód időnként egy kevés lánynak, ráadásul egészen szép lányoknak jöttem be már, csak én ezt is utólag tudtam meg biztos forrásból, mégis olyan hihetetlen a számomra, valahogy el sem tudom még most sem hinni...