Miért van az, hogy képtelen vagyok bárkit is közel engedni magamhoz?

Ez komoly kötődési probléma is lehet, ami egészen kisgyermekkorból fakad. Ha neked gondot okoz, érdemes szakemberhez fordulni, mert hosszú távon súlyos problémákhoz vezethet.

Nálam is kamaszkorban alakult ki a kötődési probléma... az sem kizárt.

Ez mind rám is igaz, amiket írtál. Akkor ezek szerint nem vagyok egyedül ezzel :) 27 vagyok, és én felfogtam, hogy ez van, beletörődtem, mert végül is annyira nem borzasztó, mint ahogy a környezetem beállítja nekem. Meg a világ tele van olyan dologgal, ami sulykolja beléd, ha egyedül vagy magányos vagy. Ami nem feltétlen igaz, mert magányos lehet valaki párkapcsolatban is pl. Szóval ezek nem függenek össze. Inkább szét. Ettől nem hinném, hogy kevesebb vagyok, mint más. Hiszen, ha akarnék barátnőt valószínűleg lenne, de nincs. Gondolom mivel szuperizgi, hogy nem nyomulok és lepattintok, ezért egyből kellek, mert mindig az kell, amit nem lehet. (Female logic :)) Nálam ez döntés alapú, nem hiszek abban, hogy majd jön egy lány a térben, akiért meghalnék és mindent eldobok és egy szál tangában virágokat szedek majd a réten guggolva. :) Ilyen nem nagyon lesz szerintem. Persze mindenki ezt állítja körülöttem, hogy létezik ilyen, ezért már nem csak szkeptikus, de cinikus is vagyok. :) Volt már olyan, hogy változtam volna egy lányért, de az leoltott, hogy nem tudom, hogy mekkora lúzer vagyok és még azt sem tudom, hogyan működik a világ. :)... Hát ő valószínűleg tudhatta mindezt helyettem is :)

Akkor te is egy elszabott ember lehetsz :)