Miért van az, hogy nem gondolok a lányokra, kizárom őket az elmémből 27 évesen ronda srácként, de mégis mikor hétvégén egyetemre járok és vonaton látom a 16+ (bizony, van olyan 17 körüli lány aki gyönyörű már) lányokat, akkor elgyengülök?

Hogyan lehet ezt elkerülni. Soha nem viszonozta egy lány sem a szerelmemet, pedig többdiplomás, (most is egyetemista vagyok munka meleltt levelelő tagozaton, de diploma akkor sem egyenlő tudás))elviekben intelligensnek (én annyira nem tartom magamat annak)számító fiú vagyok, mégsem kellett sosem egyetlen lánynak, nőnek sem. Elhatároztam 2 éve, hogy soha többé semmilyen körülmények között sem figyelek egyre sem, mert úgy is csúnyán kikosarazna. Nem szeretik a megfelelő intelligenciával rendelkező férfiakat, ha ahhoz nem társul magasfokú önbizalom, vonzó egzisztencia és megnyerő külső valamilyen szinten. Nekem sajnos a jellemem sem extrovertált, a szövegem sem túl csábító a fiatal lányok számára. 18-25 közötti lányok tetszettek nekem. De sajnos mióta újra egyetemre járok és nem csak a hideg munkaközösségbe a munkahelyemre, ahol kevés a nőnemű, azóta ismét megrokkanni látszom. Tudom, hogy nem sazbadna úgy nézni egy 16-17-18 éves lányra, hogy azt én vonzónak találjam, de nem tudok mit tenni. Estént meg a magány és az elkeseredettség emészt, hogy egyik sem lehet soha sem az enyém, nincs esélyem náluk, mivel soha nem kapok még egy szempár általi elégedetten konstatált visszajelzést sem. Hagyjam ott az egyetemet, hogy ismét visszazökkenjek a régi, sivár, de általam elfogadott nőmentes kerékvágásba? Tanácsok? Attól még, hogy ilyen kérdést felteszek, ne békjózzatok meg a sokdiplomás birka jelzőszóval, hogy ezt egy dilplomás pasasnak illene tudnia kezelnie. Ez sajnos az én esetemben nem olyan egyszerű, ezért született ez a kérdés is.