Lányoknál szerencsétlen, folyton elutasított fiúk, ti belegondoltatok már, hogy mi lesz ha idősebb korotokban nem lesz aki mellettetek álljon, nem lesz aki ápoljon titeket? Milyen érzés ez?

Tudom, hogy annyira nem ide tartozik ez a kérdés, de foglalkozni kell vele valamilyen szinten. Nekem is volt ismerősöm, egyedül halt meg, úgy hogy hetekig nem is tudtak róla, mert nem volt se felesége, se gyerekei stb akik észrevették volna. Hanem a szomszédok vették észre 2 hónapra rá. Mást idősebb korban ha beteg, akkor sokszor a családtagok, testvér, feleség, gyerekek, unokák stb ápol, de akinek nem lesz felesége annak nem lesz legtöbbször gyereke sem, unokája sem. Ha pedig valaki ronda, erre is gondolni kell sajnos ennek a dolognak is ott kell lennie az ember agyában rejtetten. Hogyan dolgozzák fel ezt fiúk, akiknek esélyes, hogy nem lesz párjuk? Mert az ember mégiscsak társas lény, és bár nagyon sona vannak, hogy nem vagy nem vallják be, vagy még nem érzik úgy, hogy nem kell pár nekik. De biztosan előbb vagy utóbb eljön az az életkor mikor ez a dolog már teher lesz és akár depresszióba is válthat a dolog. Sajnos ez a kérdés megkerülhetetlen, akkor is ha csak 30-40-50 év múlva fog bekövetkezni.