Ha egy fiú nem számít jó pasinak, akkor sosem lehet boldog, sosem találhat olyan lányt, akivel kölcsönösen kívánják egymást testileg-lelkileg?

Csak, mert én azt tapasztalom, hogy a lányok 99%-a még emberszámba sem vesz csak, mert nem vagyok magas, jóképű, sikeres fiú. Az az egy 1%, akinek bejöttem eddig, nos ők is csak azért akartak engem, mert nem kellettek egy fiúnak sem, mégis mi értelme egy ilye kapcsolatnak? Megpróbáltam azért egy olyan lánnyal, akihez egy fiú sem ért volna bottal sem, de én megtettem, aztán ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem, hogy undorodom tőle, nem kívánom a testét és jellemre sem tudott úgy igazán elbűvölni, hogy belészeressek egy ilyen lányba. Rájöttem, hogy én csak olyan lánnyal tudnék boldog lenni, akit kívánok testileg is, de mivel nem vagyok jó pasi, így csak álmodozhatok a boldogságról vagy járhatok prostizni, de az is csak fél boldogság, mert a prostitól nem kapok szeretetet, se gyerekeket, se boldog családot. Teljesen kiábrándultam az egész életből, minden olyan értelmetlen így, főleg, hogy naponta látok egymást faló párokat, én meg kénytelen vagyok továbbra is a kemény, érzéketlen fiú szerepét játszani, aki boldog egyedül is. Nevetek a haveromék béna viccein, de közben folyton azon jár az eszem, hogy hol lehet az a különleges lány, akivel boldog lehetnék, miközben sétálok vagy buszon utazon, folyton figyelem a lányokat, keresem a jeleket, hogy van egy lány, akinek én kellek, de semmi, észre sem vesznek, nagy ritkán mellettem helyet foglal egy szép lány, de túl jól néz ki, hogy jogom legyen hozzá, hagyom a fenébe, rá sem nézek egész úton. Jön velem szembe egy lány, szemezünk és ennyi, soha többet nem látom, pedig épp esetem volt külsőre, csak épp jellemre kéne tudni, hogy megfelelne.