Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Változnom kellene, hogy legyen valami célom, motivációm? . Cuz my life sucks now, seriously (nagyon hosszú. )
Szóval otthon ücsörgök, netezek, játszok, sorozatokat,animét nézek stb, ahelyett hogy élnék/munkát keresnék. Alapvetően antiszoc ember vagyok, szeretek neten lógni;kocka lenni, nincsenek barátaim (legalábbis olyan ember akit én annak tartanék) ez vagyok kész, de elérkeztem egy olyan szintre ahová sohase szerettem volna. Egyszerűen nincs kedvem semmibe belekezdeni, és félek is, mert úgy érzem, ha nem vagyok elég jó benne akkor szégyellnem kellene magam, és nem felelek meg a saját elvárásaimnak, de hogy miért még én sem tudom. A napok unalmasak, egyhangúak..és az élet meg ott rugdossa az ajtót az acélbetkóssal.
Persze én mindig találok valamit amivel elterelem a figyelmemet(sorozatok,net, és kockulok...sokat) de este mindig ott kötök ki, hogy whatdafak are you doing? Ha véletlen társaságba kerülök akkor persze felkapom a semmi gond, life is fun maszkomat.
Szeretnék már találni valakit magam mellé(jah nem volt még senkim..ugye, meglepett mi?)és valami szociális életet is, hogy végre nem tudom..megtaláljam újra magam, legyen valami célom? És nem várom a világmegváltó csupa rózsaszín szerelmet mert olyan nincs, csak normális párkapcsolat.
Mivel ahol lakok....hát elég kihalt minden, így itt nem nagyon tudok mit csinálni, napi szinten se utazgathatok a városba mert az sok pénz lenne heti szinten.
Nem vagyok Lv85 Paladin( igen ellőttem a poént idő előtt..),inkább egy Dunmer..
Se egy 145cm-es 120kg-os hobbit aki cosplayben rohangál.
Örülnék valami véleménynek, tanácsnak, hogy hol induljak el, hol ismerkedjek egyedül.
(Am nem olyan dármai mint amilyennek leírtam.... csak, hát így sikerült.)
21/F
Pont tegnap írtam ki egy kérdést erről. Meglepett, hogy van hozzám hasonlóan lévő. :)
Szerintem próbálkozz mindenhol, én is ezt próbálom. :)
Amúgy a kérdésem: http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__egyeb-kerdesek_..
21/N
Igen csak az a mindenhol, elég tág fogalom és, ahhoz hogy összeszedjem magam 1 ponton kellene elkezdenem úgy érzem, már ha el merem kezdeni.
Am mindjárt át is nézem a kérdésed.
meglepődsz de valamilyen szinten magamra ismertem. én úgy vagyok vele hogy ha az ember nem talál olyan barátokat akik mennek mindenhova akkor nagyon nehéz magadtól lépned, de persze lehetséges. én próbálom azt csinálni hogy akárhova hívnak vagy valami van igent mondok és addig sem kell itthon üljek. magadtól meg fene tudja hol kellene kezdened. de látom te is abban látod a kiutat hogy találsz magad mellé valakit csak ebben meg az a gáz hogy ha ki sem mozdulsz akkor nem fogsz találni és így örök körforgásban maradsz magad körül. nincs csaj nem mész ki nem mész ki nem lesz csaj. igazából nincs univerzális kiút ebből az állapotból. talán a költözés a városba. én laktam hónapig városba ott majdnem minden nap történt valami mert haverok hívtak ide-oda meg ugye ott elég kicsi volt a lakás szóval nem akartál egész nap bent rohadni. egy szó mint száz lehet rajt változtatni baromi nehezen és neked kell megtalálnod az utat kifelé belőle. pacsi
19/f
#3
Igen ebben egyetértek, csak az "oda süllyedtem" alatt azt értem, hogy tényleg nincsenek barátaim, vagy is inkább ismerősök akik keresnek is engem, és ha ők nem keresik a társaságom akkor én miért keressem az övékét?
Beköltözés nem lehet, mivel most végeztem a sulival munkát pedig kétlem, hogy találnék és ahogy leírtam egyszerűen nincs is kedvem belekezdeni így egyedül nem érzek semmi motivációt rá, és épp ez a gondom tudom, hogy mi KELLENE..de nem megy.
#4 én meg egy 50-es Dunmer Nightingale és a Dark Brotherhood listener-je, nah ilyenkor mi van?
- túl sok az erőltetett anglicizálás, ez visszataszító.
- ha egyetemre jársz akkor csak van valami elfoglaltságod.
ha meg már végeztél legyél büszke magadra.
- ennyi idősen a munka inkább az önbecsülésnek és az életrajznak fontos, nem tűnsz lepuki proligyereknek.
- van világmegváltó rózsaszín szerelem
- a dunmer nem menő. senki sem szereti. ne hobbit akarj lenni, ne paladin, hanem egy kellemes 21 éves fiatalember.
- rejszolj sokat
alapvetően szerintem nincs nagy gond veled, csak fájdalmasan elpazarolt, unalmas, átlagos és tapasztalatlan vagy, ezen 14-15 évesen kellett volna dolgozni, a legjavából sajnos kimaradtál, de nem reménytelen.
én kb. annyi idősen mint te kiégett vagyok és örülnék sok mindennek az életedből.
Én is kicsit magamra ismertem..
Hát, szerintem kezdd kis lépésekben: sorozatokról, animékről, kockulásról le kell szokni, ha csak annyit érsz el, hogy inkább TVn nézel jó filmeket már az is haladás.
Aztán legyen valami igazi hobbid, ami egyáltalán nem kapcsolódik a számítógéphez, ajánlom a képzőművészeteket, én festek, és hiába mondja mindenki, hogy jól megy, még mindig nem lépek tovább a legegyszerűbb képeknél így nem kell csalódnom soha.
A legjobb az lenne, ha valahogy meg tudnád oldani, hogy egy hétig EGYÁLTALÁN ne ülj a gép elé, és akkor sokkal könnyebben találnád meg a magad útját.
Ja, és azonnal állj le ezzel az angoloskodással, ne gyötörd azt a szép anyanyelvedet!
#6
Igen az angolt kicsit erőltettem, de sokszor szoktam beszéd közben is használni, megszokás.
"dunmer nem menő" Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de engem nem érdekel, hogy mi a menő és mi nem.
Lehet, hogy félreértetted a hobbitos meg a paladinos célzást. Azokat azért írtam, hogy ne alakuljon ki az a típikus sztereotípia amit a te válaszodba látok. "ne legyél paladin,se dunmer és rejszolj" és nem, nem az akarok lenni el akarok érni az életben valamit (de ettől függetlenül nem akarok már más lenni mint aki vagyok, esetleg jobb emberré válni), csak nincs ami mozgasson ezért akadtam itt meg és a társaság, vagy egy nő hiányzik az életemből. Lehet, hogy kicsit rosszul fogalmaztam meg a dolgokat,késő van..akarom mondani korán.
Annyit szeretnék még mondani, hogy nekem nem a kockulás számomra a fő probléma, nem állítok fejszét valaki hátába mert elmegy az áram, előkapom a papírt meg a ceruzát és rajzolgatok (nesze neked #7-es a másik "hobbi", bár rég nem rajzoltam semmit). De mivel nem is keresnek így nincs lehetőségem semmire, mert ha hívnának el tudnék szakadni simán. Az a nagyobb gondom, hogy nem merek belekezdeni semmibe, vagy már görcsölök rajta egész végig, hogy mikor cseszem el, és nem tudom belül van valami amitől nem akarom elrontani a dolgokat...sehol, semmiben..és ezen kellene valahogy túl lépnem, nekem az örök pesszmistának.
És ötletek kellenének, hogy hol tudnék barátkozni, ismerkedni,talán elkezdeni ezt a baromságot ami bennem van leküzdeni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!