Miért szaporodott meg azoknak a férfiaknak a száma, akik sírnak, hogy nincs barátnőjük?

Utolsó: egy időben én derekasan válaszolgattam mindenkinek, őszinte is voltam. Tudni kell rólam, hogy (most már így fogalmazok) "állítólag" szép vagyok, de egy sima arckép van fenn a közösségi oldalakon, és nem igazán töröm azon magam, hogy kihívóan öltözzek.

Na, szóval, visszatérve: mindenkit megtiszteltem egy válasszal. Beszélgettem kicsit vele. De annyi levél (személyes megszólítás) jött, hogy napom nagy része erre ment volna el. Emellett a férfi természetéhez tartozik, hogy nem adja fel az első visszautasítás után. Kedves voltam, egyenes, finoman fogalmaztam (talán ezt bizonytalanságnak értelmezték?), őszintén megmondtam, ha nem volt az esetem (nyilván nem lehet mindenki, nem szédíthetek egyszerre 10-et, 20-at) és még így is megkaptam a végén, hogy felületes/szemét/gonosz, stb. vagyok, mert nem őt választottam. Esetleg nem akarok tőle semmit.

Szóval, besértődtek. Lassan már oda jutottam, hogy teljesen mindegy, egy nő kedvesen, vagy b.nkó módon utasít vissza valakit, ugyanaz az eredmény.

Csak azért nem teszem az utóbbit, mert azzal sem strapálom magam.

Amit ki akarok hozni az egészből, hogy általában (szerintetek) mi mindig rosszak vagyunk. Ha 10-ből 1-et kiválasztok, a többi 9 utálni fog.

Ha nem válaszolgatok mindenkivel, nem adok esélyt mindenkinek, szintén.

Azt mondjátok, nincs a mai nőkben megértés. Ez részben rátok is igaz. :)

Nem panaszként írom, nekem aztán nem probléma. Ha valakivel nem lehet mit kezdeni és besértődik, nem nekem árt vele. :)