Tapasztaltabb nőket kérdeznék, hogy mennyire fontos, hogy a férfi irányítson?

Próbálom lényegre törően megfogalmazni, hogy mire gondolok.

Én nemrég bele estem abba a hibába, hogy amikor találkoztam egy olyan lánnyal (22 éves, én 23), aki amellett, hogy vonzó, meg volt benne az a gyermeki báj is, ami nekem fontos, és ilyen lánnyal eddig még nem találkoztam.

Tudtam, hogy naponta sok férfi oltogatja, és valamiért úgy éreztem -valószínű azért, mert nem sok tapasztalatom van nőknél-, hogy nekem be kell bizonyítanom neki, hogy én nem az a "bunkó" típus, hanem én más vagyok, mint ők, én romantikus:) vagyok, és nem csak a bugyiját akarom.

Így utólag, már látom mennyire nevetséges voltam, mert hiába nem az volt, hogy önmagamat feladva mindenáron megfeleljek neki, tehát természetesen viselkedve magamat adtam, meg jó humorom van, jó párkapcsolathoz fontos belső tulajdonságaim is vannak, de túl kedves, mosolygós voltam már az elején.

Ilyen illúziókban éltem pl, hogy mivel magamból indultam ki, különleges körülmények közt akartam először megcsókolni.

Tehát a lényeg, hogy barátnak lehet én vagyok a legtökéletesebb a világon egy nőnek:)de ha éreztetem vele már az elején, hogy fontos nekem, hiába van tényleg így, ez megöli a vonzalmat, mert tudja, bármikor megkaphatna.

Ha belegondolok joggal, hisz még nem is ismerjük egymást, csak engem nem is az, hogy hű de vonzó, hanem az a gyermeki báj teljesen megőrített kb.első látásra.

Aztán páran elmagyarázták, hogy egyszerűen pont fordítva kell gondolkoznom, tehát, hogy ne vegyem túl komolyan az ismerkedést, úgy fogjam fel, hogy azért találkozok vele, hogy kiderítsem, érdekel-e, mint ember. Attól még, hogy "beleszerettem" a kisugárzásába, az csak vonzalom, az még nem jelenti, hogy ennyitől meg is kaphat, hisz azt sem tudom kicsoda.

És ezt éreztetni is kell vele, vicces módon.

Mert persze azért jön el a randira, mert bejövök neki, tehát el tudná velem képzelni a szexet, de nekem kell a továbbiakban is fent tartanom az érdeklődését azáltal, hogy azt az érzést keltem benne, mintha ő akarna engem megismerni.

ilyenekkel pl. mikor megkérdi, mit dolgozok, nem válaszol közvetlen módon, mert az nem annyira érdekfeszítő, hanem

eleinte elviccelem a dolgokat, pl hogy azt válaszolom:

"Nahát, még nem is ismerjük egymást, de máris a pénzem érdekel?":) így tovább ingerlem az érdeklődését, aztán persze megmondom az igazat.

Meg hogy pl azt mondom, mintha komolyan mondanám, hogy "Tudod gondolkoztam, és szerintem ez a kapcsolat nem fog működni....de ha gondolod lehetünk barátok" majd megcsókolom.

Tehát ez a fajta ellentétes viselkedés generálja a nőkben az érdeklődést.

Meg ha akar valamit, nem adom meg neki, csak később, amikor nem számít rá.

Vagy pl. mondok valami "bunkóságot" , mintha komolyan mondanám, de ez az olyan nőknél, akik tudják magukról, hogy vonzóak, ezért van humorérzékük, és értik, hogy csak vicceltem.

Meg pl nem én hívogatom mindig telefonon stb.

a lényeg, hogy a viselkedésemmel érzékeltessem, hogy elégedett vagyok az életemmel, és nem szorulok rá mások véleményére, nem függ a boldogságom attól, hogy összejövünk-e vagy sem.

Viszont szerintem az már túlzás, pedig olyanok mondták, akikről tudom, hogy sok vonzó nőjük volt, hogy

kb. a 10. találkozóig mindig én mondjam meg, hogy hova menjünk, mit csináljunk, ha meg azt mondja "menjünk máshová", azzal csak tesztel, hogy mennyire vagyok magabiztos, és egy viccel el kell intéznem, hogy " tehát akkor fizetni is te fogsz?:)"

És amikor a sokadik találkozó után megkérdezem tőle, hogy mit szeretne, akkor az meglepetésszerűen éri, de később sem szabad ezt nagyon túlzásba vinni, hogy megmaradjon a vonzalom.

Tehát nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire fontos, hogy mindig én irányítsak?

Meg folyton viccesen, de pimaszkodni kell, hogy ne csak egy bányarém legyen a barátnőm?