Szerintetek mi félénk, csendes, visszahúzódó, nem igazán társaságkedvelő fiúk mégis miért maradtunk fenn, ha egy lánynak sem kellünk? Miért nem pusztult már ki a fajtánk?

Mert az apád nem volt ilyen szerencsétlen mint te.

A te fajtád viszont nem öröklődik tovább (szerencsére).

Mert ha néha mégis összeszedtetek legalább annyi bátorságot, hogy közeledjetek egy lányhoz, az szépen "felkarolt" benneteket..

Nekem is bejönnek a szégyellős srácok, aranyos, kisfiús bájuk van, kifejezetten tetszik (ha nem megkeseredett nőgyűlöletből fakad, és nem piszkálódást eredményez a barátnővel, mivel a fiú elégedetlen önmagával!!!)

De: rájuk mászni, futni utánuk nem fogok. Minimum közeledjen! Akkor őt választom (ahogy a mostani partneremmel is tettem) a nagyhangú "csajok kedvence" helyett.

Pocokkal nem teljesen ertek egyet, mert lehet apja is az volt csak talat egy pont olyan szerencsetlen csajt mint amilyen o volt , a kerdezo meg nem.

Amugy ez szocializacio kerdese, tanult viselkedes-minta ami nem genetikailag oroklodik.

6- Én meg veled se teljesen, csak részben. Én se vagyok például "szerencsétlen csaj", sőt.

Mégis bejönnek a szégyellős, csendesebb fiúk.

Mondjuk nálam nem is egyenlő a szerencsétlennel. Utóbbi egész más kategória!

Anyámtól örököltem ezt a tulajdonságomat, de őt felszedte az apám...

20F