Mit csináljak, hogy ne legyek ennyire szánalmas? ://

Már régóta tetszik az egyik fiú az osztályból, de képtelen vagyok közeledni hozzá. Illetve minden egyes szökőévben rám jön a bátorságroham, amikor hősiesen mellélépek, hogy beszélgessek vele, de egy értelmes mondatot nem bírok kinyögni. Egyébként nem tudom, hogy tetszek-e neki, mindenesetre mostanában egyre többször veszem észre azt, hogy a közelemben van. Bár az is megeshet, hogy csak beképzelem az egészet... Amikor pedig odajön hozzám kérdezni valamit, akkor is totál zavarba jövök, és vagy nem tudok megszólalni, vagy valami bődületesen hülyeséget mondok.

Egyáltalán hogy vegyek erőt magamon, hogy oda merjek menni hozzá? (Igen, tudom, hogy iszonyatosan szánalmasan hangzik.)

A külsőmmel nincs nagy gond, nagyjából rendben van. Viszont a beszéddel akad egy kis gondom. Vagyis inkább a hanglejtéssel. Legalábbis amikor kérdezek tőle valamit, olyan érzésem van, mintha valami cégnek a vezére lennék, aki egy jelentkezőnek az önéletrajzáról érdeklődik. És amikor ez eljut az agyamig legszívesebben elsüllyednék, ami természetesen neki is feltűnik.

Mit tudnék tenni az ellen, hogy ne legyek ennyi szánalmas?

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! :)))

16L