Lányok az ciki ha egy pasi sír?

Sztem abszolut nem ciki hogy ki meri mutatni az érzelmeni!

16/Sweet Girl

Szerintem férfiatlan dolog.

De ettől független van olyan helyzet,amikor van rá ok,és érthető.De nyílvánosság előtt szerintem nem szabad kimutatnia egy férfinak a gyengeségét.

Dehogy baj ha sír egy pasi az azt jelenti hogy van szíve.

15/L

ma 17:29

Meg vérkeringése, mi?

Inkább az a gáz ha megjátssza a sebezhetetlen kemény csávót. Ha sírni akar, ne tartsa vissza csak azért, mert csaj előtt van és jaj most mi lesz a tekintélyemmel meg minden...én az ilyen srácokat (akik mernek néha sírni)erősnek tartom, mert ki merik mutatni az érzéseiket:)

L18

Szerintem egyáltalán nem ciki, ha egy pasi sír, ugyanis mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor padlót fog, és nem bírja tovább. Ekkor pedig neki is ki kell adnia a feszültséget, és a fájdalmat, ugyanis a férfiak is emberek, akiknek érzelmei vannak. Bár sokszor az „erős férfi nem sír” szöveggel beléjük nevelik az érzelmeik eltitkolását, ami szerintem nem helyes. Igenis sírjon, ha tényleg oka van rá, mert utána könnyebb lesz. Másrészt pedig szerintem bátor az, aki fel meri vállalni a fájdalmait és a könnyeit. (önmaga, vagy akár mások előtt is)

17 éves lány vagyok, de sírt már a vállamon egy kb. 38 éves pasi, akit ráadásul személyesen még nem is ismertem, és látásból is csak 3-4 napja. Ha megengeditek elmesélnék egy személyes történetet.

Nemrég történt velem, hogy egy este majdnem megerőszakolt. A pasi teljesen részeg volt és bivalyerős. Egy halvány esély nem sok, de még annyit sem láttam, hogy sértetlenül megúszom a helyzetet. Fizikai erővel nem volt esélyem, ez egyértelmű volt. Próbáltam nyugodtan kezelni a dolgot. A szándék, a kijelentések és a testi közeledés viszont egyre komolyabb volt. Kb. fél óra könnyekkel küzdős, remegős beszélgetés után, ami előtt el kellett viselnem egy-egy nagyon felzaklató kijelentést, póló alatt, bugyiban matatást, és egyebeket, lassan kezdte megérteni, hogy 16 évesen nem ilyen körülmények közt szeretném elveszteni a szüzességem. (kénytelen voltam vele őszinte lenni, ugyanis ez volt az utolsó esélyem, és bevált) Békén hagyott, de másnap délután ismét találkoztunk (mert ugye ez egy táborban nem olyan meglepő)… lassan közelített felém, mindketten féltünk, majd így szólt.

- Most mondták, hogy én… én tegnap… - elcsuklott a hangja, könnyeivel küzdött, - Köszönöm, hogy nem… nem történt meg… - majd folytatta: - Bocsáss meg! Én nem… nem szerettelek volna bántani… - hangjában mérhetetlen bűntudat és aggodalom érződött, az esetre nem emlékezett a sok alkohol miatt.

Megsajnáltam, ahogy ott állt előttem egy nálam több, mint 20 évvel idősebb férfi megtörten és tele bűntudattal. Sírt, mint egy gyermek, bár próbálta leplezni, de előlem ekkor már nem tudta elrejteni könnyeit, túlságosan ismertem már.

Ekkor legalább 25-30-an voltak a közelünkben, mégis fel mertük vállalni a könnyeinket (mindketten sírtunk), de rajtunk kívül egyetlen egy férfi tudott az esetről, akiről mindketten tudtuk, hogy örökre hallgatni fog róla.

Barátságunk mindkettőnk részéről 10 perc zokogással indult, és tart a mai napig is.