Mit gondoltok, érdemes belevágni távkapcsolatba?

Az az igazság, hogy élőben félénk vagyok és nincs valami sok önbizalam, önbecsülésem is nulla, így sosem mertem kedzeméynezni lányoknál, bár szemeztek velem buszon vagy énztek utánam vissza utcán lányok, esetleg szó szerint bámultak, de én még mindig olyan rondának érzem magma, hogy meggátol abban, hogy odamerjek menni a nekem tetsző lányokhoz, folyton azt érzem, hogy kevés vagyok külsőre hozzá képest.

De neten folyamatosan vannak lányok, akiknek bejövök külsőre és jellemre is valamiért és már nem is egy távkapcsolatra lenne lehetőségem, de én csak halogatom, mert félek a dologtól, félek, hogy nem leszek elég a lánynak, féle, hogy a táv miatt csalódást és fájdalmat okozunk csak a másiknak. De valamiért a környééken egy lánnyla sem akar összejönni semmi, itt ritkán tapad rám lány a neten, de ő sem az esetem, ellenben távoli lányok nem csak jellemre, de külsőre is bejönnek nekem, olyan lányoknak tetszem, hogy összetehetem a két kezem. De sajnos 150-250km a táv a lányok és köztem és még azt sem tudom kivel járnék, ha járnék egyáltalán. Választék van, de én nem látom értelmét a távkapcsolatoknak, nem hiszek a tartósságában és nem is tudom hogy bírnám ki a szeretett lány nélkül soáig.