Szerintetek érdemes belekezdeni egy távkapcsolatba?

A szerelem az elején oly hatalmas, hogy nem igazán szab ki határokat. Azonban, ha megy az idő, múlik a szerelem is. Persze nem azt jelenti hogy nem szereted, csak nem annyira hevesen. Egyik barátom amiatt szakított a barátnőjével, mert már nem bírta elviselni, hogy hetente csupán 1-szer látja, az is hétvégén van. 70km van itt szó, az még nem is olyan sok. De belefáradt, hogy utaznia kell oda-vissza, valamint ugye pénzvonzata is van a dolognak. 70km-re a jegy körülbelül 650 forint, legyen az vonat, vagy busz, és az odavissza 1300 és még nem is hívta meg semmire. Fagyi, kaja, akármi. Nekem még ugyan nem volt bnőm, de mások véleményéből hozok döntéseket a magam önállóságán kívül. Ergó, én nem mennék bele olyan kapcsolatba, ami nincs 20-25 km távolságon belül.

Remélem segítettem, nem befolyásolni akartalak, csak véleményt mondtam. Másoknak működik a 200 km távolság is.

Vidéken 20-25 km távolság nem valami óriási távolság... Nekünk 4-5 kis falu esik bele a 20 km-be, és a korombelieket mind ismerem... Hát köszönöm, de akkor inkább egyedül halnék meg.

A párom 120 km-re él tőlem. Hetente 1szer találkozunk, de akkor 3 napot vagyunk együtt (P-SZ-V) néha többet is. Mindketten dolgozunk. Hétközben egyébként is leköt a munka, de minden szabadidőnket együtt töltjük. Sem engem, sem őt nem érdekli a távolság, és nem kell örökké távkapcsolatban élni. Össze is lehet költözni. Persze itt most nem a tizenévesekre gondolok.

OFF Én távkapcsolatban élek 8 és fél hónapja. Mikor megismertem a párom, aki 100 km-re lakik tőlem, bizony sokat filóztam azon, érdemes-e belekezdeni egy olyan kapcsolatba, amiben csak hétvégén tudunk együtt lenni. Nem volt könnyű, de kibírtuk. 1 hónap után volt, hogy ténylegesen együtt töltöttünk egy teljes hétvégét. Persze az is közre játszott, hogy ő másik 3 emberrel élt együtt, és hozzájuk is kellett alkalmazkodnunk. Főiskolás vagyok, így viszonylag több szabadidőm van, mint neki, mivel ő dolgozik, de amióta elköltözött, akkor megyek és jövök amikor csak szeretnék -na jó ez részben igaz, a fősulira azért bejárok....-, kulcsom is van az albérletéhez és ha minden igaz, hamarosan én is odaköltözök....OFF

Szumma szummárum, szerintem egy távkapcsolat két emberen múlik, hogy mennyire készek elfogadni azt, hogy nem tudnak együtt tölteni minden percet, hogy nem mindig van arra lehetőség, ha szükség van a másikra, mellette legyen.

Ha nincs arra lehetőség, hogy x időn belül össze- vagy közelebb költözzenek, a kapcsolat nem biztos, hogy kibírja.... 20/L

Szerintem érdemes, mi több mint 2 éve döntöttünk így a barátommal (Szeged-Bp. a távolság - 180 km). Középiskolások voltunk kapcsolatunk hajnalán és szerencsére a szüleink támaogattak minket benne, szóval kezdettől fogva egymásnál aludhattunk, mert csak így lehetett megoldani (nem feküdtünk le olyan hamar egymással). Vonatjegy oda-vissza: 2800-3500 között, attól függően h vettünk-e helyjegyet.

Volt olyan hogy egy hónapig nem láttuk egymást, de volt olyan h csak egy hét volt. Természetesen minden szünetet és a nyarak 90%-át együtt töltöttük. Mindennap beszélünk, ki sem bírom, ha esetleg nincs alkalmunk rá (legtöbbször msn, máskor telefon). És így 2 év távlatából azt mondom, hogy nagyon is megérte. <3 A kapcsolatok alapja a bizalom, ez egy "rendes" kapcsolatban is és távkapcsolatban is így van. Ha igazak az érzéseitek, nyugodtan vágjatok bele :)

Előző vagyok.

A testi vágyakozást nehéz néha kibírni, de az tartja bennünk a lelket, hogy ha találkozunk akkor milyen jól érezzük magunkat együtt :)