Nem tudok vonalat húzni a barátság és a szerelem között. Mettől számít szerelemnek?

Az a helyzet,hogy lányokkal nem tudok barátkozni,nincs közös témánk,és az eddigi összes barátnőmről kiderült,hogy kétszínű.:( A fiúkkal vagyok jóban,velük találom meg a közös hangot. A gond az,hogy gyakran túlságosan is jól elvagyunk. Szinte mindegyik (azért nem mind) fiúbarátomnál volt egy időszak,mikor úgy éreztem,szerelmes vagyok belé. Pedig a legtöbbet nem mondanám helyesnek,csak ahogy beszélgettem velük,hülyültünk,"beléjük szerettem". Ennek kéne a barátság érzésnek lennie,de én általában többet látok bennük.:(

Mondok egy példát. Már régóta ismerek egy srácot,de eddig nem beszélgettünk,csak köszöntünk egymásnak,nem is érdekeltük egymást,tehát egyértelmű,hogy nem tetszettünk egymásnak. Egyik nap viszont gondolt egyet a srác,és beszólt nekem valami poénosat. Ezutáni találkozásunkkor beszélgettünk egy jót,és most találkoztunk egy házibuliban,aminek még az elején(mikor még józan volt) beszélgettünk,és poénkodtunk egymással,olyanokat,mint pl hogy majd ott aludhatok nála buli után.:D Kb csak 10 percet beszélgettünk,de utána egész bulin ő járt az eszemben,őt kerestem a tekintetemmel,pedig nem jön be,nem helyes,mégis mintha éreznék iránta valamit,pedig csak a barátja akarok lenni. Jelenleg ez a helyzet,de már több ilyesmi eset is volt. Tehát nem tudom elválasztani a barátságot a szerelemtől. Valami határt mondjatok már nekem lécci.

19/L