Szerintetek működhetne-e így egy kapcsolat, ha olyan lánnyal jönnék össze, aki külsőre, testileg egyáltaln nem kelt bennem vágyat, vonzalmat, de jellemre nagyon passzolunk egymáshoz?

Ha külsőleg taszít, akkor ne menj bele a kapcsolatba. Én 23 éves vagyok, eddig három barátom volt. Az első (18 évesen) nagyon tetszett külsőre, nagyon jóképűnek tartottam, egyfolytában a képeit nézegettem, élveztem, hogy a többi lány irigykedik... :D Belsőre sem volt vele baj, rendes srác volt, de szerintem inkább a külseje fogott meg. Nem volt bennünk sok közös, így fél év után meguntuk egymást, szakítottunk.

Ezután inkább a személyiségre helyeztem a hangsúlyt, mindenképp olyan barátot akartam, akivel a belső tulajdonságaink miatt passzolunk. Két év alatt két helyes srác közeledését utasítottam vissza, mert a jellemükben mindig találtam valami kifogást, ami miatt ráfogtam, hogy úgysem működne. Aztán 20 évesen az interneten megismertem egy srácot, akivel nagyon-nagyon jókat beszélgettünk, volt hogy reggeltől késő délutánig egy témát veséztünk ki. Szórakoztató volt, intelligens, sokoldalú, kedves... aztán küldtünk egymásnak képet. Hát, bevallom csalódtam, mert már a képen is látszott, hogy nem az esetem, sőt, kifejezetten rondának találtam. De akkor még én is úgy voltam, hogy "á, a külső egyáltalán nem számít, hiszen belsőleg tökéletes!" Elmentünk randizni. Ott is nagyon jót beszélgettünk, de közben végig azon agyaltam, hogy "ugye nem fog megcsókolni?". A feje sajnos nagyon-nagyon ellenszenves volt, csúnyának tartottam, és a testalkata sem volt épp vonzó. Elmentem vele másik randira is, mert próbáltam magammal elhitetni, hogy a külső nem számít. Ezután még egy hónapig találkozgattunk, mert mindig adtam egy újabb esélyt a dolognak, de a csókjaiba szinte belerázkódtam, és inkább nem néztem a fejére, ha nem volt muszáj. Nem működött, véget kellett vetnem a dolognak.

A mostani barátommal másfél éve jártunk. Nem a külseje fogott meg, már egy éve csoporttársak voltunk az egyetemen, de fel se tűnt volna, kinézetre amolyan szürke kisegér. Nem az esetem, nem az a tipikus jóképű pasi, a lányok nem szokták észrevenni, így sokáig én sem. Egyszer viszont egymás mellé kerültünk egy órán, elkezdtünk beszélgetni, utána egyre többször kerestük egymás társaságát, és két hónap múlva összejöttünk. Azóta is nagyon jól megvagyunk. Az arcában nagyon megszerettem a meleg, barna, cinkos szemeit, a mosolyát, imádom a haját... Vonzódom hozzá. Kívánom őt, jó vele a szex. Ezt a második barátommal nem tudtam volna elképzelni, pedig egy hónapig próbálkoztam azzal, hogy megbarátkozzam a külsejével...

Tehát szerintem: ha csak szimplán nem az eseted, nem tartod szépnek, de nem is taszít, akkor érdemes próbálkozni. Ha viszont undorítónak, rondának tartod, és most taszít külsőleg, akkor nem valószínű hogy ez a jövőben változni fog.

Nem csak túlsúlyos, csúnyácska lányok vannak! Te most egy konkrét csajból indulsz ki, akitől undorodsz.

Van egy ismerősöm, aki mindig a picike, törékeny, csinos, életvidám lányokra bukott... miközben ő maga... hát nem volt éppen adonisz. Persze, hogy elhajtották.

Aztán egyszer összejött egy picike, törékeny, nem annyira csinos, csendesebb lánnyal, és tizenéve együtt vannak.

Az egyébként maximálisan igaz, hogy közelről megláthatod a szépet egy átlagos, vagy nem annyira vonzó emberben is! Ha undorodsz tőle, akkor tuti nem. De ha amúgy vonz, és megadod az esélyt, akkor megláthatod.

Azért azzal az "undorító" szócskával elmondtál már mindent.

És ha jön egy kis veszekedés és haragszol arra a hozzád nagyon passzoló jellemére is már,akkor marad egyáltalán valami?