Az mégis miért van, hogy ahol élek egy lánynak sem kellek, de az ország másik végében már taliznának is velem simán, annyira bejövök a lányoknak? Fiú társaim, más is tapasztalta már ezt?

De a "selejtezőn" mindenkinek át kell esni, aki tehát nem tetszik a nőnek, azt nem is fogja tesztelgetni.

A pénz dologgal egyetértek, főleg az én korosztályomban, ahol már a saját lakás és autó egy férfi mérője.

11: Régen volt ez inkább. Szinte minden általam ismert "normális" nőnek van lakása, kocsija. Sokan többek keresnek a pasijuknál. :)

Bár talán te plázacicákra gondolsz, ezt nem tudom. :)

14: 28 éves vagyok. Körülöttem nincs több pasinak hitelmentes háza, mint nőnek.

Nem állnak jobban átlagban a pasik.

Sőt, a nőknek inkább az a szempont, hogy ha összeállnak, a férfi besegítsen a házimunkába, ne akarja elgáncsolni a "karrierjét".

Ezek a nők tanultak, még ha nem is milliomosok, néha 2-3 diplomájuk, rendes munkájuk van.

Újabban jellemzően lefelé házasodnak. A munkájukat nem akarják feladni, házuk, autójuk nekik is van- amit a férfi nyújtani tud, az az, hogy megosztják a házimunka terheit. Nem pedig munka után egyedül végzi ezt a nő, mert a férfinek jobb munkája, több pénze van.

És erre szegényebb férfiak inkább hajlandók, tapasztalataim szerint.

Szinte az összes barátnőm magánál csóróbbat választott a végén, akadt volna számukra gazdag, de állandóak voltak a "dominanciaharcok".

Bár egy előny: ezek a csóró fiúk általában nagyon helyesek is egyben. :))

Talán más környéken élünk. :)

"Csóró" alatt persze ne munkanélkülit érts. :)

De néha bizony 1-2 tizessel kevesebbet visz haza a házaspár, vagy pár férfi tagja.

Cserébe viszont helyesebb, mint egy jómódú, és sokkal alkalmazkodóbb bizonyos téren. :)

Akkor tényleg az lehet a helyzet, hogy más típusú emberek között élünk. :)

Errefelé az albérlet a leggyakoribb, mert még egy egyszerű kis lakás is tízmilliótól kezdődik, ennyit nagyon kevés harmincas nő gyűjt össze, de még a férfiak se sokan vannak.

Így lesz ebből ontopik, mert ezen a drága környéken élő nők előszeretettel választanak olyan férfit, akik ugyan messzebb laknak, de anyagilag függetlenek.

Nem erőltetem ezt az anyagias nézetet, de nem érdemes tagadni, hogy egy érett nőnek olyan férfi kell, aki képes anyagilag is sokat nyújtani.

Elhiszem, hogy vannak olyan nők, akik nem hajlandóak az anyagi alárendeltséget elfogadni, ezért maguknál rosszabbul kereső férfit választanak. Nem akarják azt hallgatni, hogy ez is az én pénzemből van, az is... De sokaknak ez másodlagos.

#15 Nagyjából én is hasonló tendenciákat tapasztalok, egyre inkább.

(Leszámítva a nők egy bizonyos "rétegét"- az persze mindnek fontos, hogy ne tartson el egy ingyenélő pasit, de kb ennyi az "elvárás")...

"Nem erőltetem ezt az anyagias nézetet, de nem érdemes tagadni, hogy egy érett nőnek olyan férfi kell, aki képes anyagilag is sokat nyújtani."

Ezt szoktam amolyan paradox férfiérvelésnek nevezni. :) Szóval: ilyen az érett nő? :)

Szerintem minél érettebb, annál inkább nem ez a szempont számára!

Szerintetek viszont ez az érettség jele, aztán panaszkodtok, hogy milyen anyagiasak a nők (mert most úgy írtál a többiekről, mintha ők éretlenek lennének).

A férfinek mindig nyújtania kell valamit a nő számára- ez tény. Csak éppen lassan már mást, és máshogyan, mint régebben. Ezt is kiemeltem: ezek a férfiak épp úgy invesztálnak a kapcsolatba, csak másképp, mint a "gazdag", jómódú pasik. És ez egy nőnek hosszú távon talán többet érhet- nem gondolod? :)

Írnék egy példát egyik barátnőmről, aki hitelre vett lakást, autót: szépen törleszti a fizetéséből. Bár nehezen. 30-hoz közeli, és "eljött" érte a szőke herceg, fehér lovon. Egy nagyon jómódú (és nagyon helyes!) férfi.

Minden rendben volt köztük: a családja is imádta a lányt, már-már az esküvőt tervezgették, amikor a fiú előadta, ő építeni szeretné a karrierjét, elhalmozza mindennel a menyasszonyát, csak annyi kérése van, hagyja ott a munkáját, dolgozzon otthonról részmunkaidőben valamit, hogy legyen "zsebpénze", és majd nevelje szépen a gyerekeket (még házimunkát sem kellett volna végeznie, szerintem felvehettek volna rá valakit).

Barátnőm elgondolkozott: 5 évig tanult, végig kitűnő eredménnyel, és bár nem azt csinálja, amit eltervezett, szereti, amit csinál, és büszke arra, amit felépített.

Abba is belegondolt, hogy halálra unná magát: a plázákba mászkáló gazdag feleségek klubja nem az ő világa.

Szóval, szép lassan búcsút mondtak egymásnak. :)