Társkeresőn tényleg minden fiú vagy ronda és/vagy elég bátortalan "jó kisfiú", akik élőben teljesen másak, mint neten? (Aki jobban néz ki, az meg csak egyéb dolgot akar. )

neten mindenki bátrabb amíg, nem kell az illetővel leülni egymás mellé (vagy szemben) egy asztalhoz, 4-szemközt, és ott folytatni...

Amúgy sokan ilyenek társkeresőkön, de az életben is hasonló amikor ugye srácok beszélnek egymás közt aztán amikor odamegy a srác a csajhoz leblokkol...

ilyenek a társkeresők...én társkeresőn még nem voltam, de Youtubon már megismertem 1x valakit :)

szóval próbálkozhatsz tovább, lehet h kifogod a nagyhalat...vagy élőben próbálkozól..

ez:

"hogy külsőre nem szimpatikus. :S Ha valaki így nem tetszik, akkor nem tudnék elképzelni vele semmit" amúgy így van. Akárhogy is megy a szövegelés a belsőről h csak az csak az....kell h szimptaikus legyen külsőre is hogy valami megfogja benne az embert, hogy besorolható legyen az ideáljába is...

mert ha egy buliban ismerkedsz, ott nem ismered a belsőjét, csak külső alapján mész oda, és utána tudod meg mi rejlik benne.--

Ha abból indulok ki, hogy fent voltam társkeresön és gyakorlatilag nulla sikerélményem volt, akkor azt mondanám sz@rul nézek ki, de ha arra gondolok, hogy bárhová megyek, bárhol leülök kajálni, inni valamit 5 percen belül minimum egy szempár szegezödik Rám kedves mosollyal, akkor nem nézhetek ki olyan sz@rul.

Nem vagyok fotogén, ennyi.

A netes társkereséssel az a baj, hogy már csak a külsö alapján is irreálisan magas elvárásoknak kell megfelelni... nem lehet senkit sem megismerni chat-en keresztül vagy levélben.

Olyan ez mint a hentesnél, amelyik tetszik azt elviszed...

A netes társkeresők tényleg olyan lutri dolgok, sose lehet tudni, hogy kikkel találkozol.

Élőben, egy buliban, szórakozóhelyen egy pillantásból meg tudom állapítani, hogy akarok-e valamit tőle. Neten meg hetekig hülyíthet egy pasi.

És a többség tényleg forever alone, vagy a verebet is röptében típusú fiú. Vagy szexéhes nagypapák...

Van mindenféle mocsok a neten, arctalanul nagyon el tudnak szabadulni a vágyaik.

Hát ez "jó"... "forever alone", meg "verebet is röptében"... van sejtésem, hogy ezek a kifejezések mire utalhatnak, és ami azt illeti, számomra elég csúnyán hangzanak, hogy úgy fogalmazzak, lenéző, bántóan közönséges szavak; és nagyon felszínesek is. Látszik, hogy mindenki a saját szemszögéből tekinti a dolgokat, ami ugyan érthető is, de azért jó lenne néha az embereknek saját magán túl is tekinteni. Nem lehet a dolgokat csak feketének vagy csak fehérnek tekinteni. Ha tudná valaki, hogy milyen istenigazából magányosnak lenni, akkor nem írna ilyen, fenti jellegű szavakat. Az ilyen megfogalmazások tipikusan azoknak a szövegei, akik nem ismerik ezt az állapotot. Legalábbis az nem arra utal, hogy ilyen dolgokat írnak, hogy "forever alone", meg "verebet is röptében". Nem lehet tudni, hogy ki milyen ember, és hogy kiben mi van.

Az eddigi hozzászólók már sok mindent leírtak, sok lényeges dolgot.

Én is visszahúzódónak mondom magamat, de itt fent az interneten úgy érzem, hogy megvan bennem a kellő bátorság, kezdeményezőkészség. A kinti életben nincsen lehetőségem ismerkedni, ezért nyilván itt kell próbálkoznom, a végsőkig kitartva. A társkereső oldalakat elvileg ismerkeséi céllal hozták létre, de én mégis azt tapasztaltam, hogy a gyakorlatban mintha éppen ezt akarnák a legkevésbé a lányok. Érdekes ellentmondás, nem? Még a levelekre is csak igen ritkán válaszolnak; így pedig nem működik a dolog. Vagy ha el is indul a levelezés, akkor pedig egy pár levélváltás után eltűnnek a lányok, mint a kámfor; tehát többé nem írnak vissza. Az ismerkedés az kétoldalú folyamat kellene, hogy legyen; de hát hiába teszi ki az ember a lelkét is, ha egyszerűen a másik fél eleve nem is akar ismerkedni valamilyen okból kifolyólag. Ahogyan az egyik korábbi hozzászóló írta, az ilyen viszahúzódó emberek is próbálnak élőben is minél pozitívabb benyomást kelteni magukról. Én ugyanígy szeretnék tenni, de így, hogy a lányok nem is akarnak ismerkedni, nincsen rá lehetőségem. Ez olyan, mint labda nélkül futballozni; egyszerűen esélyt sem adnak rá. Emellett roppantul felszínesek, válogatósak is, ami mondjuk érthető a nagy kínálat miatt, meg hogy általában ők kapják a leveleket. De azért esélyt adhatnának olyanoknak is, akik nem szimpatikusak elsőre, a kép alapján. A kinézetnek valóban, szerintem is fontos szerepe van. Én nem mondom magamat csúnyának, legalábbis az átlaghoz képest nem vagyok az. Az is igaz lehet, amit szintén egy korábbi hozzászóló írt. Nagyon nehéz "normálisnak" lenni, a középúton maradni, mert ha egy kicsit is "nyomulunk", akkor már rámenősek vagyunk a lányok számára, de ha kicsivel visszább veszünk, akkor pedig túl félénkek. Hát, ez is arra enged következtetni, hogy talán nem is akarnak ők igazából ismerkedni, mert ha akarnának, akkor nem válogatnának ennyire. Látszik, hogy mennyire ki vannak szolgálbva, a leveleket is ők kapják, nekik csak választaniuk kell általában, de kezdeményezni viszont sajnos nekünk, férfiaknak kell.

Van egy olyan mondás, hogy a "hiba nem az ön készülékében van". Az ember hajlamos olyan dolgokért is magában keresni a hibát, amiről nem tehet. De mostanra már elég jól kibújt a szög a zsákból, és ez nemcsak az én tapasztalatom, hanem még nagyon sok emberé. Tehát eleve úgy kell hozzáállni, hogy ezeken az oldalakon sajnos nagyon sokan eleve nem is ismerkedési szándékkal vanak fent, hanem pusztán csak szórakoznak, unatkoznak, kíváncsiak; úgymond "egónövelés" céljából rontják fent a levegőt, hogy vajon hányan írnak nekik, hányan hívják chatelni, és így tovább. Ez viszont elég primitív, sőt aljas módszer; súlyosan visszaélnek más embereknek a természetes vágyaival, igényeivel.

Mindent egybevetve, ez az egész tényleg olyan, mint egy szerencsejáték, de hát egyszerűen nincsen más lehetőségem, próbálkozni és reménykedni kell, a végsőkig kitartva.