Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Randizás » Mit lehet tenni az introvertál...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit lehet tenni az introvertáltság ellen?

Figyelt kérdés

23 éves férfi vagyok.

Mindig is introvertált személyiségű ember voltam, kapcsolatot szinte soha, vagy nagyon nehezen tudtam teremteni. A kommunikációs készségem ennek következtében eléggé gyenge volt. 18 éves koromban próbáltam meg egyre többet tenni ez ellen. Lényegében saját magamat fejlesztettem, igyekeztem rengeteg plusz feladatot elvállalni, ami szerintem az extrovertált világba vezet. Rengeteg kiselőadást tartottam ismert és ismeretlen emberek előtt (Középsuliban és egyetemen). Igyekeztem a lehető legtöbb helyre elmenni, ahol emberek vannak. Olyan helyekre főleg, ahol rengeteg az ismeretlen ember. Gólyatáborok, egyetemi szervezetek, egyéb táborok stb.

Azt érzem, hogy a 4-5 évvel ezelőtti önmagamhoz képest sokat fejlődtem, de még mindig borzasztóan messze vagyok a "nullától". Sőt egy ideje már egyszerűen nem tudok fejlődni. Hiába tettem magam direkt kényelmetlen helyzetekbe, olyanokba, amit pl. 6 éve 110%, hogy nem vállaltam volna be. Kivétel nélkül az összesben rosszul éreztem magam, alig vártam, hogy vége legyen, kényelmetlen és szorongó érzés vett mindig körül (Az események előtt is). Még a szimpla kötetlen, szórakozás szerű összejöveteleken, bulikon, eseményeken is. Sose találtam a helyem, mindig ki akartam menekülni a világból, illetve egyedül akartam lenni.

Rendszerint mindig kiválasztottam egy hozzám hasonló személyt, akivel mondhatni "túléltem" ezeket.

Lényegében annyi előrelépés történt, hogy valamivel többet tudok beszélni -tőmondatok helyett-, és azt is kicsit összeszedettebben, de még így is sok benne a nyelvtani hiba. Még a kötetlenebb beszélgetéseimben is ez a helyzet, fogalmam sincs az esetek 80%-ában, hogy mit kellene mondanom. Egyáltalán nincs természetes reakcióm, mint a többi embernek. Ezért a beszélgetéseim struktúrája általában rendszertelen és összecsapott, na meg furcsa.

Közeli (jó közeli) ismerősökkel ez nincs így, ott felszabadultabb vagyok, de ez összesen 2db embert jelent, és ha már van vele egy idegen, vagy kevésbé ismert személy, akkor is a fenti eset fordul elő.

Nem tudok kapcsolatot teremteni, és emiatt rengeteg mindenből kimaradok, vágyakozom arra, hogy több ember vegyen körül, aktív és boldogabb életem legyen, de egyszerűen nem megy, nem tudok már tovább lépni. Ez kihat a szerelmi kapcsolatra is, képtelen vagyok kialakítani egy lánnyal szorosabb, közelibb kapcsolatot, nem csak amiatt, hogy a kommunikációját és az esetleges jelzéseit (már ha van az én irányomba) értelmezzem, hanem amiatt, hogy rendszerint én mondok csődöt, ha meg kellene szólalnom. A saját szövegemben vagyok bizonytalan, elkezdem valahogy, majd teljesen másképp fejezem be (ezért van sokszor az előforduló nyelvtani hiba). És emellett több ilyen hiba is van.

Fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék, emiatt eléggé rossz hangulatban vagyok már életem kezdete óta, de ez csak folyamatosan erősödik.

Mit tehetnék? Ha egyáltalán tehetek...


2012. jún. 25. 21:19
1 2 3
 21/28 anonim ***** válasza:

Óó, mintha csak magamról olvastam volna, 20 éves srácként majdnem ilyen vagyok. Az én történetem a gimibe nyúlik vissza, ahol az elején nem fogadott be a többi srác, nem tudtam normálisan beilleszkedni. Aztán valami oknál kifolyólag változtatni majd változni kezdtem, különféle viselkedési álarcokat pakolgattam magamra, és éreztem a pozitív változásokat. Korábban nem tudtam kettesben beszélgetni senkivel sem, úgy szorongtam, hogy nem jutott eszembe semmi téma, nem tudtam normálisan reagálni a felvetésekre, de most már ezek valamennyire mennek. Az az igazság, hogy az első lépés tényleg a számunka kellemetlen szituációkba történő részvétel, de ez teljesen nem tudja megváltoztatni a jellemünket.

Na most ez a magammal és a környezetemmel való vívódás annyira lekötötte a figyelmemet, hogy teljesen kimaradt ez a kamaszkori csajozás, a futókalandok, meg minden ezzel kapcsolatos. Nem rég eszméltem föl, hogy itt állok 20 évesen, eddig szinte 0 tapasztalattal a lányok terén. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy másfél évig volt egy nagyon szorosnak mondható barátságom egy hasonló sráccal, akivel szintén kimaradtak a közös csajozások, alig mentünk bulizni. Mára ez a barátság a múlté, azóta mondhatni teljesen magányos vagyok, és most valahogy nagyon nem látom a kiutat ebből a szituból :$

Nagyon jó lenne akár itt is ismerkedni hasonló lányokkal, akik szintén magányosak és szeretethiányosak :$

2012. dec. 21. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/28 anonim ***** válasza:
20,nekem közrejátszik,hogy végre azt az életet élem amit mindig is akartam.Ez meg boldoggá tesz.Így nekem nem eröltetett a vigyorgás.:D Ez előtt nekem se ment,(mikor itthon laktam,azt tanultam amit utáltam,én nem ezt akartam,jóhogy nem ment)kellettek hozzá változások.
2012. dec. 21. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/28 anonim ***** válasza:

Meg nekem sokat segített az,ahogyan hozzámálltak az új ismerősök(csoporttársak).Gondolom tudjátok milyen,mikor elkönyvelnek a "némának",meg annak aki "nem tud beszélni" stb...

Ők viszont csak annyit mondtak,hogy jó te ilyen vagy,de majd megnyílsz.Nekünk is másképp kell ehhez hozzáállni(vagyis nem kiközösíteni,mert csendesebb vagyok),de nekem is meg kell próbálni beilleszkedni.Nekem ez jól esett,mert eddig mindig elkönyveltek a néma csajnak és ennyi,egyedül voltam.. Attól meg amit ők mondtak jobban éreztem magam és nem vagyok stresszes köztük.

Régen megkaptam ismerősöktől,hogy olyan savanyú fejjel álltam az emberek közt(régi csoporttársaim közt),hogy nem csoda,hogy senki nem akar velem barátkozni.

Ezért mondom,hogy más embereknek is szimpibb ha pl köszönéskor elengedsz egy mosolyt is,mindjárt másabb,mintha tök savanyú,"kimenekülnék legszivesebben a világból" fejet vágunk.

Ha picit kedvesebb vagy,az emberek is kedvesebben fognak fogadni,én ezt tapasztaltam.:)

2012. dec. 21. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/28 anonim ***** válasza:
én is zárkózott voltam, aztán elvesztettem a szüzességemet, és elkezdtem hastáncot tanulni:)
2013. márc. 31. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/28 Antonius Caepio ***** válasza:

Szerintem el kéne fogadnod magad. Az introverziónak is megvannak az előnyei, ahogy az extraverziónak pedig a hátrányai. Semmivel sem vagy kevesebb egy extrovertált embernél, csak azért érzed így, mert a világunk inkább nekik kedvez, több a lehetőségük.

Meg kell találnod az utad, az embereket, akik megértenek és elfogadnak így, és szerintem ennyi. Ne úgy éld meg, hogy "difis" vagy, és meg kell gyógyulnod.

2013. márc. 31. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/28 anonim ***** válasza:
Pszichológus? Én is ilyesmi vagyok, de rosszabb a helyzet, mert akarnék beszélni, csak alig tudok...hadarok elég durván. 17/F
2014. ápr. 23. 19:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/28 anonim ***** válasza:
Én is ilyen vagyok. :) Ha nem skatulyáznak be az emberek, akkor egy idő után fel tudok oldódni valamilyen szinten. 22/L
2015. febr. 10. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/28 anonim válasza:
Én is ilyen vagyok, talán nem olyan gátlásos, mint itt egyesek leirták. Nálam az van, h,bár a beszélgetés elindul, de nem fejlődik barátsággá, megreked. Ha elkezdődik a kapcsolat, az ok, de következő alkalommal nem jön oda, hanem atneznek rajtam általában. És ennyi.
2021. jan. 9. 18:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!