Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet tenni az introvertáltság ellen?
23 éves férfi vagyok.
Mindig is introvertált személyiségű ember voltam, kapcsolatot szinte soha, vagy nagyon nehezen tudtam teremteni. A kommunikációs készségem ennek következtében eléggé gyenge volt. 18 éves koromban próbáltam meg egyre többet tenni ez ellen. Lényegében saját magamat fejlesztettem, igyekeztem rengeteg plusz feladatot elvállalni, ami szerintem az extrovertált világba vezet. Rengeteg kiselőadást tartottam ismert és ismeretlen emberek előtt (Középsuliban és egyetemen). Igyekeztem a lehető legtöbb helyre elmenni, ahol emberek vannak. Olyan helyekre főleg, ahol rengeteg az ismeretlen ember. Gólyatáborok, egyetemi szervezetek, egyéb táborok stb.
Azt érzem, hogy a 4-5 évvel ezelőtti önmagamhoz képest sokat fejlődtem, de még mindig borzasztóan messze vagyok a "nullától". Sőt egy ideje már egyszerűen nem tudok fejlődni. Hiába tettem magam direkt kényelmetlen helyzetekbe, olyanokba, amit pl. 6 éve 110%, hogy nem vállaltam volna be. Kivétel nélkül az összesben rosszul éreztem magam, alig vártam, hogy vége legyen, kényelmetlen és szorongó érzés vett mindig körül (Az események előtt is). Még a szimpla kötetlen, szórakozás szerű összejöveteleken, bulikon, eseményeken is. Sose találtam a helyem, mindig ki akartam menekülni a világból, illetve egyedül akartam lenni.
Rendszerint mindig kiválasztottam egy hozzám hasonló személyt, akivel mondhatni "túléltem" ezeket.
Lényegében annyi előrelépés történt, hogy valamivel többet tudok beszélni -tőmondatok helyett-, és azt is kicsit összeszedettebben, de még így is sok benne a nyelvtani hiba. Még a kötetlenebb beszélgetéseimben is ez a helyzet, fogalmam sincs az esetek 80%-ában, hogy mit kellene mondanom. Egyáltalán nincs természetes reakcióm, mint a többi embernek. Ezért a beszélgetéseim struktúrája általában rendszertelen és összecsapott, na meg furcsa.
Közeli (jó közeli) ismerősökkel ez nincs így, ott felszabadultabb vagyok, de ez összesen 2db embert jelent, és ha már van vele egy idegen, vagy kevésbé ismert személy, akkor is a fenti eset fordul elő.
Nem tudok kapcsolatot teremteni, és emiatt rengeteg mindenből kimaradok, vágyakozom arra, hogy több ember vegyen körül, aktív és boldogabb életem legyen, de egyszerűen nem megy, nem tudok már tovább lépni. Ez kihat a szerelmi kapcsolatra is, képtelen vagyok kialakítani egy lánnyal szorosabb, közelibb kapcsolatot, nem csak amiatt, hogy a kommunikációját és az esetleges jelzéseit (már ha van az én irányomba) értelmezzem, hanem amiatt, hogy rendszerint én mondok csődöt, ha meg kellene szólalnom. A saját szövegemben vagyok bizonytalan, elkezdem valahogy, majd teljesen másképp fejezem be (ezért van sokszor az előforduló nyelvtani hiba). És emellett több ilyen hiba is van.
Fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék, emiatt eléggé rossz hangulatban vagyok már életem kezdete óta, de ez csak folyamatosan erősödik.
Mit tehetnék? Ha egyáltalán tehetek...
válasza:
válasza: válasza:Csatlakozom én is..Szerintem alapítsunk klubbot.
20l
válasza:Szerintem ne próbálj másmilyen lenni, te ilyen vagy és kész. Szerintem sokkal inkább azon kellene törnöd magad, hogy ezt elfogadd. Biztos sokan megírják majd, hogy nem normális dolog ez, mert ma egyszerűen csak az a menő, ha te állsz mindig a reflektorfényben, mindenre van valami frappáns mondandód.
Próbáld minél jobban megismerni magad, hogy mi a jó neked, és aszerint élni. Amikből kimaradsz, nagy valószínűséggel nem is neked való dolgok lennének.
A szerelmi életed nem attól fog helyrejönni, hogy eljátszod a társasági arcot, és próbálsz olyanokra hasonlítani, amilyen te nem vagy, csak azért, mert ő nekik könnyebben megy az ismerkedés. Ez hosszú távon csak félreértésekhez vezetne. Egyébként ők sem attól sikeresek, mert sokat vannak emberek között, hanem azért, mert megtalálták a helyüket, ahol önmaguk tudnak lenni.
Ha megtanulod egymagadban is élvezni az életet, ha megtalálod, hogy mi az, ami neked jó, és zöld ágra vergődsz magaddal, akkor talán jönni fog a szerelem is. De egy kiegyensúlyozatlan, bizonytalan fiú, aki nem találja a helyét a legkevésbé sem vonzó a lányok számára.
válasza: válasza:Vagyunk egy páran ilyesmivel megverve, de ez nem jelent feltétlenül örök magányt :)
A normálisabb emberek elfogadják, próbálnak segíteni. Unokanővérem pasija is küzd beszédgondokkal, tök okos, értelmes, tájékozott, mégis borzasztó gátlásos idegenekkel szemben. Mikor uncsim bemutatta őt a családnak, a srác eleinte kicsit dadogott, meg rosszul ragozott, de nem piszkálta ezért bántó módon senki, csak jóindulatúan, és pár alkalom után már egészen sikerült is feloldódnia.
Mellesleg én is gyakran megnémulok új társaságban, kb. 3 emberke van, akivel fesztelenül tudok beszélgetni.
A felületes kapcsolatteremtő csevej elég nyögvenyelősen megy, de ha látom, h nem ellenség, akivel beszélgetni kell, idővel azért felbátorodom.
Lehet, hogy te nem a megfelelő emberekkel
vagy körülvéve.
Arra ne számíts, hogy a lámpaláztól megszabadulhatsz, max uralkodni tanulhatsz meg felette.
Asperger szindroma? Legalabb is en mar afele hajlok. Hasonlok a problemaim.
L/20
válasza:Sorstárs!! fúú, minden szavadban magamra ismertem.
Pont ilyen vagyok, amivel önmagában nem lenne baj, szeretek elmerülni gondolataimba. Csak az zavart nagyon, hogy emiatt a viszonylag jó kinézetem és eszem ellenére sem tudtam csajozni soha. Ezért én is eszeveszetten kerestem évekig a megoldást, meg akartam változni. Nálam is felmerült az asperger szindróma, voltam is kivizsgáláson de negatív lett.
1 éve (21évesen) olyan szinten eljutottam hogy megváltozok, hogy fanatikusan próbálkoztam, 2 hónapig minden nap július-augusztusban, Budapesti albérletben lakva megszállottan szólítgattam le a csajokat mindenhol, napi 40-50 csajt leszólítottam. És állhatatosan minden kudarc ellenére tűzön vizen át, annak ellenére hogy iszonyatosan féltem, egyszerűen törtettem előre.
Ez segített abban hogy a csajozásba fejlődjek, megváltozni nem változtam meg csak tapasztaltabb lettem. De már ezzel is jobban érzem magam.
(22F)
válasza:azt vágjátok, hogy én is ugyanigy szopakodom már 9 honapja?
csajozás miatt járok le az éjszakába kifejezetten sokat (átlag heti 2 alkalom) de emberileg nem változtatott meg gyökeresen az, hogy nöket molesztálok. Mintha tényleg lennének emberek, akiken semmi sem segit.
mondjuk én nem dadogok vagy setesutáskodom, egyszerüen mélyen nem tudom mit akarok az emberektöl (mondjuk lányokat jo lenne dugni, csak épp ezt igy nem lehet az orrukba nyomni minden esetben)
hiába szolitok le nöket. Már a legkisebb gondot nem okoz, hogy legyen nöi társaásgom az adott estére (dugni persze nem jön velem)
azt mondják, hogy az ilyen komfortzonán kivüli élmények teszik jobbá az embert. hááááááááát nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!