Most akkor akar valamit, vagy nem? Vélemények?

Na, most jutottam el én is abba a helyzetbe, mint sokan mások előttem. Férfiak! Csak a baj van velük, de nem tudunk élni nélkülük. :(

Szóval. Általában tisztában vagyok magammal, és azzal, kinek tetszhetek és kinek nem. Ezért is lehet, hogy feltűnt , hogy van a munkahelyemen egy férfi (37-8 éves, míg én csak 22 éves vagyok), aki elég sokszor bámul mostanában. Eddig csak nézett, ha bementem az irodába (ahol többen is vannak), és nem hozzá szóltam, ő mégis árgus szemekkel meredt rám. Ha elmegyünk egymás mellett, mosolyog, mint egy vadalma, és általában én is viszonzom ezeket a gesztusokat. DE a lényeg, hogy a szemezésen és a nagyon szakmai egy-két szóváltáson kívül tovább nem jutunk. Ő nem jön az én irodámba (pedig ilyen-olyan indokkal megtehetné), ergo nem keresi velem a kontaktust igazán, azon kívül, hogy állandóan bámul, méreget (olyan vágyakozó tekintettel, nem pedig lesajnálóval!), de ennyi.

Mit kéne tenni, és mindezt kinek? A régi lovagias rendszer szerint, a férfinak kéne kezdeményezni, amivel én teljesen azonosulok is, de ráadásként ő még jóval idősebb is nálam, én még szinte "kiscsitri" vagyok hozzá képest, szóval nem érzem azt, hogy nekem kéne megadni a kezdő löketet. Amúgy is! Egyszer végre valaki engem is meghódíthatna... :/

Vagy csak én reagálom túl, és ő egyáltalán nem akar semmit, egyszerűen csak élvezi a helyzetet? Akkor miért érzem azt, hogyha végigmér, és rám mosolyog, elképzel meztelenül?

Én nagyon is vonzódom hozzá, és a tekintetéből azt olvasom ki, hogy ő is hozzám, ennek ellenére nem haladunk előre.

Tanácsotokat előre is köszönöm, és értékelném, hogyha nem leoltanátok, hanem megpróbálnátok segíteni. :)