Fiúk, férfiak! Ismeritek ezt az érzést, helyzetet? Bővebben lent!

Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de azért úgy döntöttem, hogy leírom.

Előfordult már olyan, hogy megláttatok valahol, akárhol egy idegen lányt a barátjával, párjával, de annyira tetszett az illető lány, hogy egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog, és arra gondoltatok, hogy legközelebb, ha esetleg egyedül meglátjátok valahol az illető lányt, akkor jó lenne mégis meszólítani, valamit kérdezni tőle. Esetleg meg is tette már valaki? Már csak amiatt is, hogy megtudja, hogyan beszél, milyen a hangja. Bár az sem mindegy, sőt nagyon nem az, hogy mit kérdezne, mit mondana az ember.

Én már voltam így néhányszor, de sajnos csak a gondolat szintjén. Azok is írhatnak, akik ugyanígy csak a gondolatig jutottak el hozzám hasonlóan, tehát akik nem zárták le magukban az élményt azzal, hogy párja van a kiszemelt lánynak.