Lányok! Nektek erről mi a véleményetek?

bár nem vagy a korosztályom, de nekem nem jönnek be a sok egyest szerző fiúk. kinek kell egy lúzer?

nagyon helyesen teszed, h tanulsz, így kezdhetsz legalább valamit az életeddel, és 5 év múlva majd megnézheted ezeket a "nagyfiúkat", hol is tartanak épp. megmondom: a tescoban fogják pakolni az árut, vagy szemetet szednek...

mit érdekel téged, mit mondanak neked? nem lesz.rod? vond meg a vállad oszt cső.

szép és rendes, hogy nem vagy bunkó, és próbálsz tisztelettel bánni másokkal.

az is becsülendő LENNE, hogy jól tanulsz.

de nem az. hiába várod a vállveregetést, és próbálod megtépázott önbizalmad itt erősítgetni.

és tudod miért? mert betegesen fontosnak tartod a jegyeid. igazi tenyérbemászó, idegesítő okostojás lehetsz.

20 éves lány vagyok, soha nem esett nehezemre jó jegyet szerezni. érettségim csupa ötös volt, az ország legrangosabb művészeti egyetemén tanulok, ahova elsőre felvettek (ami elég ritka).

de nem ezek az első dolgok, amiket el akarok mondani magamról egy idegennek. soha nem kezdeném ezzel a bemutatkozást.

csak azért írtam le, hogy legyen hitele a szavamnak a szemedben, mert úgy látom, nálad csak ez számít.

senkit se érdekelnek a hülye jegyeid. sz*rok rá, hogy ötös vagy hármas van-e az ellenőrződbe firkálva.

nehogy már ezzel jellemezz egy embert. ne legyél ilyen szűk látókörű, bevarrtseggű p*cs.

lazíts.

ez egy fiktív rendszer, ami nem bizonyít semmit. lehet egy kettes tanuló sokkal jobb ember nálad, úgyhogy szállj magadba.

ne érts félre, nem azt mondom, hogy ne tanulj.

a tanulás önmagában jó. az nem jó, ha a tanulásban elért sikerek ilyen tudatállapotba taszítanak.

Szia

Ezt egy másik kérdéshez írtam:

Én is önbizalomhiányban szenvedek, és sajnos nálam ez elég súlyos. Úgy képzeljétek el,

hogy nem bírom a szemkontaktust, már a saját rokonaimmal sem, a véleményemet nem

merem kimondani, pláne ha több ember társaságában vagyok, van úgy, hogy a szívem

szaporán elkezd verni. Mondjuk a szemkontaktust főként az önképzavarom miatt nem

tudom tartani, de ez is az önbizalomhiányból fakad. Az iskolában nem tudtam figyelni,

mert egyfolytában leköti a figyelmemet a gondolat, hogy csúnya vagyok, biztos engem

figyel mindenki, úristen mit gondolnak rólam. Az utcán, boltban, buszon, vonaton is

ugyanez történik.

Egyébként a poén az, hogy igen jóképű vagyok, edzek, így izmos is, de sajna hiába ha

ebben a rohadt szorongásban szenvedek. Ez a sors iróniája.

Úgy vettem észre, hogy lószart se ér a jóképűség és izmos test ha nem párosul fasza

dumával, ami meg csak akkor van, ha van önbizalom.

Voltam pszichiáternél évekkel ezelőtt, de amint javult a helyzetem, többé nem mentem, így

visszaestem.

Párszor utánaolvastam neten, hogy mit kéne tennem, és találtam egy cikket ahol az volt

írva, hogy meg kell erőltetnie magát az embernek, a negatív gondolatokat le kell cserélni

pozitívakra, nem szabad önsajnáltató gondolatokkal tetézni a már így sem rózsás

helyzetet, és a saját véleményt meg kell tanulni kimondani, a beszariságot és félénkséget

legyőzve. A cikk írója állítása alapján így le tudta küzdeni, ugyanis mint írta: az önbizalom

egy tanulható dolog.

Na amikor végiglolvastam az irományt, gondoltam másnaptól megpróbálom ezt én is.

Ha elég kitartó vagy akkor tényleg sikerül. Megdöbbentem amikor éreztem magamon a

változást, már csak a javulás eljöttének idejétől is, ugyanis pár napon belül jobban éreztem

magam. Elsőre baromi nehéz, nekem az volt, mert mint már írtam, nálam súlyos ez a

dolog.

Mégegyszer leírom: csak pozitív gondolatok járjanak a fejedben, mondd ki a véleményed

bátran, a beszariságot és félénkséget legyőzve, vegyél fel és tartsd is meg egy bátor,

önbizalommal teli emberre illő testhelyzetet amikor emberek között vagy, vagy amikor

beszélgetsz valakivel. Ez úgy néz ki, hogy (terpeszállás olyan 40cm távolságú bokákkal,

kezek szabadon kint kiengedett laza ujjakkal) meg úgy az egész tested próbáld meg lazán

tartani görcsmentesen. Ja akkor meg kell tanulni idegenekre rámosolyogni, és nem helo-t

ha nem sziát köszönni:) Van még egy teendő amit most hirtelen nem is tudok

megfogalmazni. Igazából nincs is más, kombinálni kell a leírt dolgokat, pozitív

gondolkodás, testtartás, véleménnyilvánítás és mosolygás, helo helyett szia. Bátorság,

kitartás, erő. Hinni kell magadban, meg kell tanulni.

Mivel gyúrok, ez is olyan mint az edzés, ahhoz tudom hasonlítani. Az elején szar, mert

gyenge vagy, de aztán ha van kitartásod és képes vagy megerőltetni magad, akkor az

önbizalom is úgy növekszik majd mint az izom.

Én pl a javulást ott látom magamon, hogy a szeretném helyett mindig azt mondom

mostmár hogy akarom, meg vadidegen csajt utcán leszólítok, ha meg visszautasít nem

csüggedek, mert hál' istennek baromi sok van belőlük:)

Sziasztok:D