Már nem is érzem jól magam így, mit tegyek? (kicsit hosszabb)

Több mint egy éve, egy véletlen során megismertem egy fiút!

Szeptemberben 'megismertem' msn-en beszélgettünk csak. 5 km-re lakik, de valahogy soha sem találkoztunk, nem volt rá szükség, én is láttam már régebben őt, ő is engem.

Aztán úgy április végén találkoztunk, ez sem volt az a nagyon megbeszélt, egy fesztiválon találkoztunk.

Odajött ölelgetett puszilgatott. Nagyon élveztem, akkor még barátnője volt, akit nem szeretett, de persze nem másztam rá, és ő is hűséges maradt.

Aztán, azt mondta, hogy nagyon szerelmes lett belém így a hónapok során, én is viszont éreztem, szakított értem a barátnőjével.

Az első találkozásunk után 1 héttel találkoztunk, megbeszélve.. minden.

De jöttek a barátnőim is, meg az ő haverjai is.

Elég társaság közepe volt a fiú, persze én is lányként.

De valahogy nem fértünk össze, ugye összejött, ez a 'a közelében totál lefagyok' ideges leszek, és alig merek megszólalni, mert szavai mámorában égek.

Elment egy busszal haza, szomorú lettem, felhívtam, erre azt reagálta, hogy nem figyeltem rá, és tulajdonképpen 'leszartam'.

Mi lett volna, ha .. utána futok a buszra!

Sokszor felmerül bennem a kérdés, sokszor sírok is miatta, ő volt eddigi életem nagy szerelme, azt hittem ő a nagy Ő. Sőt még mindig azt hiszem. Szoktunk még mostanában is beszélgetni, de nem olyan nagyon jó kapcsolatban mint régen, hogy hajnalig fent voltunk csakhogy egymással beszélgessünk.

A napokban megemlítettem neki, hogy nagyon elrontottam mindent és bűntudatom van, és hogy nem tudok róla leteni, és idióta vagy egy roncs.

Erre ő azt írta, hogy ő így is nagyon imád. De előtte azt mondta, már nem tudná megpróbálni velem, maradjunk barátok.

Azóta is szinte minden nap, arról a napról álmodok, ami az első találkozásunk volt.

Nem bírom kiverni a fejemből annyira szeretem.

Kérdem én, hogy tudnám végre elfelejteni, más felé 'dobni' a szívem.

Konkrétan sz@r dolog a szerelem. :(

Egy totál elkeseredett lány.