Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem képesek felfogni sokan, hogy közel sem olyan könnyű elérni a sikert mindenkinek, mint ahogyan ők azt gondolják?
Ha valaki nem ért a lányokhoz, nem képes meghódítani egyet sem, az nem számíthat kegyelemre ezen a fórumon.Az ítélkezők elfeledkeznek róla, hogy óriási különbségek lehetnek az emberek között. A legtöbben a következő képlet szerint gondolkodnak: ápolt külső+normális belső+kezdeményezés=barátnő
A párkapcsolati egyenlet sok embernél viszont "nem jön ki." Pont azért, mert messze nem ilyen egyszerű a képlet. Vannak született tehetségek, akik alapból olyan megjelenésűek és olyan kisugárzással bírnak, hogy gyerekkoruktól kezdve körüldongják őket a lányok. Nekik elég egy vonzópillantás és a kiszemelt "célpont" máris levegőért kapkod, szégyenlősen mosolyog és belül már alig várja, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek.
Míg egy hétköznapi, szürke srác ugyanezzel a technikával köznevetség tárgyává válna a lánynál és barátnőinél. Neki ezerszer keményebben kell tepernie bármilyen apró eredményért. Pontosan azért, mert sokkal másabb a másik fiúnál, neki rengeteg dologban kell bizonyítania.A fellépésében, a mozdulataiban, a beszédstílusában, továbbá arra kell rágyúrnia, amiben jó és meg kell találnia a saját stílusát. Ha csak egy dologban is hibázik, már megette a fene az egészet.Hasonló a helyzet, mint pl. a kardkovácsok és szőlősgazdák remekműveinél. Ott is, ha bármi hibádzik, már nem lesz olyan a minőség, ahogyan itt sem.
A kérdést azért írtam ki, mert már elegem van a sok "gondolkodj el!" kezdetű szövegből. Ha egy ilyen "nagymenő"-t helyeznének át egy szerencsétlen srác testébe, ő sem lenne sokkal sikeresebb, mint az eredeti. Valamivel biztosan jobb lenne a rutinja miatt, de az egyéb hátrányok miatt az addig jól bevált technikái csődöt mondanának, ebben biztos vagyok.
Köszönöm mindkettőtök válaszát.
65%-os, nem ismerlek ugyan, de rettentően leírod magadat minden alkalommal. Nem lehet, hogy közel sem vagy annyira ronda, csak bebeszéled magadnak?
21 voltam, amikor kialakult a baráti társaságunk. Volt ott egy srác, aki után hugyoztak a lányok (bocs a kifejezésért)- én is belehabarodtam. Minden hónapban másik barátnője volt. Engem is nagyon kedvelt, de csak mint barátot. Az ő legjobb haverja, egy (a te szóhasználatoddal élve) hétköznapi szürke srác volt. Mindenki azt mondta, hogy milyen jó pár lennénk. Én viszont csak barátként tekintettem rá.
Közben kikerültem egy évre külföldre és amikor hazajöttem ugyanúgy folytatódtak a találkozások, meg bulizások, mint előtte. Minden buliban órákat beszélgettünk a "szürke sráccal" és egy idő után fájt, ha nem lehettem vele....
Azóta eltelt 7 év, az a "hétköznapi szürke" srác a férjem, míg a haverja, aki után futottak a nők még 30 évesen is egyedül van.
Ez egy balek szövege..
Ès ez a próblémád, hadd abba hogy sajnálod önmagad, és talán jobb lessz a kisugárzásod.
De az se mindegy, hogy miért van egyedül. Így akarja vagy esetleg teljesen kiégett és már senkinek sem kell emiatt?
hogy érted, hogy túl sok lányt hóditott meg?
Elmondom neked, sok ember a mai világban nem nö fel, még 30 évesen úgy gondolnak mintha 20 évesek lennének. Saját tapasztalatból mondom, ismerek sok 30 év körüli embert, én 18 évesen elhagytam azt a társaságot (edzés) mert nem akartam olyan lenni mint ök. 30 évesen egyiknek se volt komoly kapcsolata, rendes munkája, és mondom neked a sportban se voltak valami nagy figurák.. LOw life
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!