Miért ölik ki belőlem a hitet/reményt?

Régen szerelmes voltam egy fiúba, ő élvezte, hogy figyel engem, és egy idő után én is figyeltem őt. Mondhatni szemeztünk. Csak hülyített, mint kiderült a végén. Pedig ő kezdte. Azóta(3-4éve) sem volt olyan, hogy bárki is tetszett volna, nem tudok úgy megbízni az emberekben. Főleg, hogy rá egy évre a legjobb barátnőm szépen kibeszélt csak mert egyszer féltékeny volt rám. Tegnap a legjobb fiú haverom viccből beadta, hogy szerelmes belém, és elhívott moziba. Tudom, hogy elég éretlen, úgyhogy nem hittem neki, de a végén mondtam, hogy na jó, oké, mit néznénk meg? Erre körberöhögött, és mondta, hogy csak viccelt. Azután még hozzátette, hogy amúgy sem tetszek neki. Emberileg szeret, meg ha szebb lennék, máshogy néznék ki, akkor lehet, hogy igaz lenne. Vannak akiknek tetszek, de mégis nagyon szíven ütött ez, pont tőle. Nem is azzal volt a gond, hogy szerelmet vallott poénból, hanem, az utolsó dolog. Miért történik mindig ez? Amikor már kezdek bízni, és valami megmozdul a mellkasomban, egy érzés, nem tudom. Akkor mindig történik valami, ami elveszi a kedvemet. 16/L