Társkeresés neten. Valaki találta már így meg a párját? hogyan történt?

én, anya és tesom a neten ismerte meg a férjét

nálunk úgy látszik ez hagyomány:)

A love.hu-n ismertem meg a páromat. 3 hónapig ismerkedtünk, neten, telón keresztül. Majd utána jött az első randi.

Nem akartunk semmit elsietni, az előző rossz kapcsolataink miatt.

De már a 3 hónapban nagyon közel kerültünk egymáshoz, az első randin össze is jöttünk.

Nagyon boldogok vagyunk, megtaláltuk a másik személyében a nagy ŐT. Akivel leakarjuk élni az életünket.

Nemrég volt az eljegyzésünk, jövőre lagzi.

21 éves menyasszony.

A volt barátomat nem pont társkeresőn hanem a chaten ismertem meg. 2,5 évig voltunk együtt.

Először csak chaten majd msn-en beszélgettünk aztán találkoztunk..

2 viszonylag hosszú kapcsolatomat köszönhetem a netnek (pontosabban a trefort.hu csetoldalnak), mindkettő fél évig tartott, egyikükben sem csalódtam emberileg, csak a földrajzi távolság miatt kivitelezhetetlen volt egy normális , igazán komoly kapcsoalt.

Majd pedig egy társkereső-szerű oldalon megismertem a férjemet, ebben az volt a különleges, hogy kiderült, ugyanabban a városban élünk (egy elég kicsi városka, tehát nem volt túl nagy a valószínűsége), és egy évvel felettem járt ugyanabba a gimibe. én emlékeztem is rá, ő nem emlékezett rám. ennek 11 éve, 6 éves házasok vagyunk.

IGEN! Mi a Párommal igy "ismerkedtünk meg"... Én 20 Ő 23 volt.

Ő társat keresett (az apja neten, újságban, teletexen stb... helyeken keresett magának párt tehát az Ő családjukban ez nem volt nagy szám)

Én "barátokat" gyűjtöttem, volt régen olyan hogy msnclub és az msn fanok gyültek rajta (én is).

Beszélgettem lányokkal, fiúkkal fiatalabbaktól az idősekig stb.

Párom is volt ott regisztrálva és egyszer csak rám írt, hogy látja adatlapomon hogy beszélgető partnereket keresek és ha gondolom akkor vegyem fel msn-re :)

Megtörtént.

Beszélgettünk sokat akkor törte össze, valahogy a kocsiját is és sok rohangálni valója volt. kb 100 ember volt nekem msn-re felvéve tehát mindennap volt kivel beszélni, aki nem volt "aktív" azt töröltem. 1 hét után valahogy rám írt msn-en én meg azt se tudtam ki az hogy hívják! Nem is emlékeztem rá.

Utána beszéltünk 2-3 órát naponta kb. 2 hét után akart velem először találkozni akkor elmagyaráztam neki hogy ez ki van zárva (fodrászként) dolgozom, nincs nekem időm személyes kapcsolatokra az eljegyzésem bontottam fel 3 hónappal az esküvő előtt (19 voltam) kizárt hogy én akarok magamnak férfit (az exem és eközött az ismerkedés között 1 évet voltam egyedül) ebben az életben és ha nála inkább erre menne ki a dolog akkor nagyon rossz helyen kopogtat és inkább ne beszéljünk többet. Másnap jöttem haza és meglepődtem hogy rám írt. Elnézést kért hogy tolakodó volt és korrektnek talál és jól esik neki velem beszélgetni így inkább maradjunk ezen a vonalon.

Májusban volt ez Júliusig mindennap beszéltünk este 9re értem haza és általában éjjel 1 és 3 között kapcsoltuk ki a gépet.

Júliusban költöztette tesóját Vecsésre (tőlünk 15-20 km amit mondtam is Neki) és rögtön mondta is hogy neki az nem távolság és ha gondolom beszélhetnénk egyszer személyesen is és itt lenne az alkalom!

Nemet mondtam, határozottan elzárkóztam. Nem éreztem készen magam arra, hogy találkozzak valakivel! Láttuk egymást képekről iwiw-en ismerősnek jelöltük egymást de én nem akartam tovább lépni vele, nem hazudtunk magunkról ismertük a másik történetét első perctől (tudtam hogy az anyja elhagyta őket. Én elmondtam hogy engem 13 évesen szexuálisan bántalmaztak, nehezen engedek magamhoz embereket nem tudom kimutatni ha valakit szeretek, az apám mindig halomra vert minket! Mindent tudott rólam, én is róla! Azt hittem többet nem beszélünk elvégre is én tudtam, hogy Ő társat keres (de addigra már csak egymással beszéltünk én töröltem mindenkit msn-ről Ő meg rejtve lépett be) Aztán megdöbbenésemre csak rám írt megint

másnap.

Eljött az augusztus mentek balcsira... Mondta, hogy elhívna de tudja hogy nemet mondok így nem teszi meg de elküldi a számát és írjak neki sms-t ha beszélni akarok vele és keres egy net kávézót. Mondtam hogy nem kell, nem írom be a számát, sőt meg se jegyzem mert nem akarok szintet lépni mert nem érzem úgy!

Éjjel 3ig beszéltünk elköszöntünk, szép hetet kívántam neki és jó nyaralást. Egész éjjel nem aludtam, gondolkoztam hogy mit csinálok 1 hétig nem fog írni nem tudok róla majd semmit...

Másnap reggel mielött indultam megnéztem a mail-jeimet és volt egy üzenet tőle hogy reméli jól fogom magam érezni. A szívem szakadt meg hogy nem fogok vele "beszélni" nem fogok tudni róla és elküldtem neki a számom. Már délután jött az sms. Hogy köszöni hogy szintet léptünk és keresni fog. Türelmes akartam lenni de este írtam neki hogy remélem jól érzi magát (abszolút nem volt igaz! bíztam benne hogy fele olyan szarul van mint én) és írjon ha eszébe jutok. Írtunk mindennap vagy 20-30 sms-t. 5.-én itthon voltak már (rászóltak, hogy menni kell lengyelbe dolgoznia) kérdezte hogy ha most el akarna jönni hozzám mit mondanék? Én meg írtam hogy nem mondanék nemet! Belázadt, indulni akart egyből de rászóltam hogy fáradtak vagyunk nem menne haza 3 óránál hamarabb halasszuk másnap estére. Úgy is volt. Ez egy pénteki nap volt, akkor beszéltünk először telefonon! Addig csak sms és msn volt. Megláttam ahogy kiszállt a kocsiból és remegtem akkor jöttem rá hogy fülig szerelmes vagyok és amiről én azt hittem hogy az a szerelem az ehhez képest nagyon halvány pislákolás volt csak... Hétvégén lengyelben dolgozott, akkor már biztos voltam benne hogy ez kapcsolat lesz!

Innentől felgyorsultunk, augusztus végére már együtt éltünk nálunk, 7 hónapja voltunk együtt addigra már biztosak voltunk egymásban gyereket akartunk, (miattam ez csak gyógyszerekkel és kezeléssel sikerült) 11 hónaposak voltunk mikor megtudtuk hogy Babánk lesz, veszélyeztetett terhesként itthon kellett maradjak kétszer veszítettük el majdnem a gyerekünket. 2010 márciusában Született a Fiúnk, majdnem mind a ketten rámentünk a császárra és arra a napra 10 napot hordtam túl a terhességemet a kiírt időn felül. 17 hónapos a Marci már, lassan letelik a 2 évünk a műtét után és próbálkozhatunk a következő babával... Imádom a mai nap is azt mondom, hogy szerelmes vagyok! Nincs olyan akadály amit legyőzhetetlen lenne! Imádjuk a Közös gyerekünket, és a közös életünk! Mindent megtesz értünk a párom, egyszerűen nem gondoltam volna hogy ilyen Férfi, mint Ő létezik és nem csak mese!!!