Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolom így évek óta?
Van egy kisebb fajta fóbiám az ismerkedéssel kapcsolatban. Ugyanis nem merek odamenni senkihez, aki megtetszik, mert egyből az kattog az agyamban, hogy "mit fog vajon szólni?"
Meg mekkora égő már leülni egy lánnyal beszélgetni és kapcsolatot kezdeményezni. Folyamatosan erre tudok gondolni, ha találok egy nekem való lányt. Emiatt nem is volt még egy barátnőm sem, pedig szerintem lenne esélyem többnél is.
Diszkóban is simán eltáncolok. Magamban, haverokkal. Ittas állapotban sem tudok odamenni senkihez. Ahhoz sem, aki nekem rázza a seggét. Akármennyit is ihatok mindig van annyi "józan eszem", ami azt mondja, hogy NE!
Mit csináljak, hogy elmúljon ez az érzés? Így soha nem lesz barátnőm. 22 éves koromban pedig kezd gáz lenni, hogy még mindig egyedül vagyok. Ráadásul még semmi testiségben sem volt részem.
Nem fog menni...
Semmi nem késztet arra, hogy odamenjek valakihez. Nincs meg bennem a vadászösztön.
amugy amikor odamesz a csajhoz, minden jo tulajdonsagod meg fog jonni. most is benned van, csak lapul. nincs mi kihozza beloled.
en is ugyanigy voltam mint te. megalazonak ereztem ha csajjal beszelgetek, mit fogok neki mondani, mit gondol rolam, milyen a sebessegem.
koszonsz neki. belenezel a szemebe, es meg fog jonni az ihlet. erezni fogod h mit akar toled, mit akar hallani.
igaz nekem elsonek a csaj jott oda, nagyon fostam, de utana minden konnyen ment.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!