Miért van az, hogy jobban el tudom képzelni magam egy 20-as évei végén járó férfivel magam, mint egy korombelivel?

Először ismerd meg magad. Mikor fogsz munkába állni, elszakadtál-e már a szülőktől, mikorra tervezed a családalapítást stb.? Egy 30 (főleg feletti) férfi már családra, feleségre, biztonságra vágyik. Készen állsz arra, hogy néhány éven belül saját családod legyen, távol a szülőktől? A tapasztalatlanság még nem lenne hátrány (én ugyan 15 éves korom óta vagyok a párommal, csak vele voltam eddig, és nem is akarok mást, hanem amilyen hamar csak lehet családot vele, viszont ehhez neki még 3-4 évet érnie kell), sőt szűzlányt "úgy idomítod, hogy neked jó legyen". Vágysz még kapcsolatokra, vagy készen állsz megállapodni? Ezeket kell mérlegelned.

20/L

Szerintem a felfogásoddal van a baj. Azaz érdekes, hogy válaszokat vársz a kérdésedre, de azokat nem hallgatod meg. Ebből is látszik, hogy nem volt még kapcsolatod és így egyhamar nem is lesz. Illetve lesz, de az nem olyan, mint amire Te számítasz, mert nekem az egy éjszakás kaland az nem kapcsolat. Tapasztalataim szerint egy 30-as pasi már nem a hisztire kíváncsi.

Hátha tőlem elfogadod ezeket a tanácsokat. 20-as éveim elején egy 35 éves pasival. Azt a bizonyos létrát végigjártam, volt rengeteg 'arcra huppanás', a sok jó dolog mellett. Ezek viszont kellettek, hogy értékelni tudjak egy olyan kapcsolatot, amiben most élek. Persze ennek is vannak buktatói, mint minden másnak. Tűrni kell a beszólásokat, a gúnyos tekinteteket a korkülönbség miatt, amik hamar lehúzzák a kedvedet. Ehhez is kell egy komolyabb szemlélet, ha ez nincs elég nehéz lesz mindkettőtöknek. És valóban egy 30-as pasi már családra, gyerekre, nyugalomra vágyik és nem arra, hogy egy tapasztalatlan lány útját egyengesse és várja, hogy mikor cseréli le egy másik pasira.

Nem szükséges megfogadni a dolgokat, de érdemes végig hallgatni a tapasztaltabb embereket.