Tegyek egy próbát vagy hagyjam a fenébe?

Megismerkedtem valakivel. Régóta próbálkozott nálam,de én kapcsolatban éltem,ami nemrég véget ért. Három év után most találkoztunk először,ő emlékezett rám egy társaságból,én rá nem. Randiztunk, nála. Tudtam, hogy jómódú,de arra nem számítottam,amivel szembesültem. Iszonyú egzisztenciális szakadék tátong köztünk. Én egyszerű vidéki csaj vagyok, ő menő fővárosi üzletember. Igyekeztem nem mutatni a megrendülésemet,úgy tettem,mintha minden nap ilyen kéglikben járnék. Nagyon normális volt,órákig beszélgettünk,és nagyon tetszett nekem emberként és férfiként is,de nem tudtam másra gondolni,mint hogy egy kaliberű férfinak csak trófeaként kellhetek, ezért elég elutasító voltam. Többször megkérdezte,hogy ugye találkozunk még,ugye még eljövök,én pedig a szokásos "talán"-t válaszoltam mindannyiszor,meg a rengeteg teendőmet is megemlítettem:-( Nem akartam beállni a -talán nem is létező- szeretői sorába. Azóta eltelt néhány nap,a búcsú sms-en kívül nem váltottunk szót egymással. Sokat gondolok rá, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden,ha átlagember lenne,átlagos fizuval. Most nem merem keresni,nehogy azt higgye,a pénz miatt nyomulok, de attól tartok,azért nem keres,mert annyira visszautasító voltam és nem akar hülyét csinálni magából. Az is lehet,hogy mégsem tetszettem neki, de akkor miért tett úgy,mintha? Nem erőszakoskodott,megbeszéltük,hogy nem lesz szex,és ezt tiszteletben is tartotta,tehát emiatt nem kellett volna még búcsúzóul is hülyítenie? Mi a fenét csináljak?