Voltatok már hutlenek és ha igen akkor miért és hogyan jott ossze a dolog?

Én voltam... Még 16 évesen. Együtt voltam szilveszterezni a barátommal, és azt hitte, hogy megcsaltam. Kb. egy órára kiesett, mert az idióta úgy leitta magát, utána teljesen bizalmatlan volt velem (nem csináltam semmit pedig). Aztán lett volna egy közös programunk, amit két hónapja terveztünk, és számomra is nagyon fontos volt, nem csak miatta akartam elmenni rá. A program előtt néhány nappal bejelentette, hogy ne haragudjak, de nélkülem akar elmenni, csak haverokkal :S Mondtam, felőlem lehet a haverjaival, majd elleszek egyedül is, nem zavarok semmit, de nehogy már ne mehessek el rá... Be is fizettem rá...

Meg úgy csinált, mintha nem adtam volna neki szabad teret, pedig bármikor lehetett volna a barátaival, én ebbe nem avatkoztam bele, ő akart mindig velem lenni, már csak ezért is sz@rul esett.

Végül mondtam, hogy jó menjen, én meg majd feltalálom magam... Tudtam, hogy itt vége a dolognak, mert a haverokkal majd jól kitárgyalják a "viselkedésem", aztán úgy jön vissza, hogy mond egy viszlátot. Aznap beültem egy kocsmába, és onnantól nem érdekelt a dolog.

Égbekiáltó igazságtalanság volt. Később az egyik barátjától megtudtam, hogy tényleg beleélte magát abba, hogy szilveszterkor megcsaltam - közben két haverja is rám szállt, amíg nem volt ott. De ugye még az ilyen s*ggfej haverokat is inkább meg kell tartani, mint egy szerelmet, ahh, mindegy...

Tudtam, hogy azt az estét is azért mondta le velem, hogy kiszúrjon velem és fájdalmat okozzon, nem azért, mert annyira a barátaival akart lenni. Azt bármikor megtehette volna.. ebben nem volt semmi logika.

Aztán végülis egy nagyon jó barátság lett abból az estéből, amikor félreléptem, úgyhogy már ezért is megérte. (Mondjuk nem azzal, akivel megcsaltam, hanem egy másikkal arról a helyről.)